Zöldhulladék elszállítás, komposztálás II.

Aprító és néhány kerti szerszám

A gyorsabb lebomlás érdekében a komposztálandó anyagokat célszerű felaprítani. A kerti hulladék aprítására szükségünk lesz egy aprítóra (kézi vagy gépi), valamint a komposzt körüli munkánkhoz néhány kerti szerszámra (ásó, lapát, villa, öntözőkanna, vödör, talicska).

Mi kerülhet a komposztálóba?

A konyhából és a háztartásból

A zöldségtisztítás hulladékai, krumpli- és gyümölcshéj, káposzta- és salátalevél, tojáshéj, kávé- és teazacc, hervadt virág, szobanövények elszáradt levelei, virágföld, fahamu (max. 23 kg/m3), növényevő kisállatok ürüléke a forgácsalommal együtt, toll, szőr, papír, karton kis
mennyiségben feldarabolva (p1. konyhai papír, tojás doboz, de színes nyomdai termék nem),
gyapjú-, pamut- és lenvászon maradék jól feldarabolva, stb.

A déligyümölcsöket
rothadásgátló anyagokkal kezelik, hogy a hosszú szállítási és tárolási idő miatt bekövetkező minőségromlást megakadályozzák, amelyek károsak akomposzt mikroorganizmusaira. Ezért mielőtt felhasználjuk a héját ajánlatos jó alaposan megmosni.

A kertből

Levágott fű, kerti gyomok virágzás előtt, lomb (erről részletesebben a lombok komposztálása című fejezetben), tűlevél, szalma, összeaprított ágak, gallyak, elszáradt egynyári virágok, palánták, lehullott gyümölcsök, stb.

Az örökzöldek bizonyos fajtáinak (mint például a tuják) a friss lombjában a lebontó baktériumokat, gombákat károsító anyagok vannak, az ilyen lombot csak szárítva használjuk fel.

Mi nem kerülhet a komposztálóba?

A nagy forgalmú utak mentén nehézfém szennyeződéssel kell számolni, ezért az itt lekaszált füvet vagy más növényi maradványokat ne tegyük a komposztálónkba, főleg, ha a komposztot konyhakertben használjuk fel.

Nehezen vagy egyáltalán nem lebomló anyagok, pl. műanyag, veszélyes hulladéknak minősülő sütő olaj, porszívó gyűjtőzacskó (magas nehézfém tartalom), ételmaradék, hús, csont bár lebomlik (a csont csak igen nehezen) ne kerüljön a komposztálóba kóbor állatok, rágcsálók (egér, patkány) és fertőzést terjesztő legyek megjelenése miatt.

Húsevő állatok alma fertőzés veszélye miatt.

Fertőzött, beteg növényeket ne tegyünk a komposztálóba, bár a legtöbb gomba és baktérium elpusztul a lebontó fázisban, amikor a jelentős hőtermelés miatt a komposzthőmérséklete eléri az 55-60°-ot (kis mennyiségnél ezt nem mindenhol), de még így is vannak fajok, melyek ezt a hőmérsékletet átvészelik és így a fertőzést továbbterjeszthetik.

A komposztálás folyamata és feltételei

Oxigénellátás

A rangsorban talán a legfontosabb. Miért? A szerves anyagok biológiai lebontásának két lehetséges formája van, amit más-más mikroorganizmusok végeznek. Ha elegendő oxigén van, akkor az un. aerob fajok szaporodnak el, levegős lebontásról, korhadásról beszélünk.

Az oxigénhiányos állapotban az anaerob fajok szaporodnak el. Ekkor levegő nélküli lebomlás, rothadás lép fel. Ez utóbbi folyamatban a metán és egyéb szénhidrogének mellett kellemetlen szagú gázok (pl. ammónia, kénhidrogén, merkaptánok, savanyú szagú szerves savak, stb.) keletkeznek és szabadulnak fel. A rendszerből értékes nitrogén távozik ammónia formájában. Ugyanakkor egy elsavasodási folyamat is beindul.

A komposztálásnál mindent el kell követnünk, hogy a korhadás feltételét, azaz jó oxigén ellátást biztosítsunk. Tehát a komposztáló kiválasztásánál és a komposztálóbakerülő alapanyagok kezelésénél is fokozottan kell figyelnünk a jó levegőzés biztosítására. Ezért nem szabad például tömörítenünk a bekerülő alapanyagokat, illetve tanácsos úgynevezett szerkezetstabilitást biztosító anyagokat kevernünk az összetapadásra hajlamosak közé. Például a levágott füvet az összetapadás meggátolására előbb hagyjuk megszáradni vagy keverjük durvább anyagokkal (például faapríték, szalma, faforgács, falevél). Ugyanebből a célból ajánlatos a komposztot a folyamat során néhányszor átkeverni, hogy a komposzt belseje is elegendő oxigénhez jusson.

Nedvességtartalom

A víz igen érzékenyen befolyásolja a szerves anyagok bomlását. Ha kevés a nedvesség akkor a mikroorganizmusok szaporodása megáll, a lebomlás nem indul be vagy abbamarad. Ha túl sok a víz, akkor kiszorítja a részecskék közötti térből a levegőt, nem lesz elegendő oxigén a rendszerben. A szerves anyagok bomlása rothadássá alakul. Ezt kellemetlen szag jelzi. A komposztálás során megfelelő nedvességtartalomra kell törekedni, azaz se túl száraz, se túl nedves ne legyen. A nedvességtartalom egyszerűen megállapítható a helyszínen elvégezhető marokpróbával:

ha összenyomva vizet tudunk kipréselni belőle, túl nedves
ha összetapad, kedvező
ha viszont az anyag szétesik, akkor túl száraz, nem megfelelő

A komposztáló kiválasztásánál tehát az is fontos, hogy a kiszáradás megakadályozására megfelelően zárt legyen, le tudjuk fedni a csapadék okozta túlnedvesedés megakadályozására. Ha a komposztálódó alapanyagunk túl nedves keverjünk bele száraz anyagot, például faforgácsot. Ha száraz, öntözzük meg.

A CIN, azaz a szén-nitrogén arány

Szorgos munkatársainknak a mikroorganizmusoknak szénre és nitrogénre van szükségük, mégpedig megfelelő arányban, hogy jól működjenek. Ez roppant tudományosan hangzik, de ijedtségre semmi ok. Hogy számunkra a legkedvezőbb munkát végezzék, a szén és nitrogén aránynak 25-30:1 kell lennie. Ez annyit jelent, hogy 25-30-szor több szenet kell kapniuk, mint nitrogént. Ha túl sok a szén a baktériumok széndioxiddá oxidálják, ami gáznemű lévén elillan. Ha túl sok a nitrogén, az ammónia formájában szintén eltávozik. Az egyensúlyt eltalálni valóban művészet.

Természetesen házikerti körülmények között nem várhatjuk el őnmagunktól, legfeljebb csak törekedhetünk a tökéletes arányok betartására. Leegyszerűsítve elmondhatjuk, minél zöldebb, nedvdúsabb a nyersanyagunk, annál nagyobb a nitrogén és annál kisebb a szén tartalma. Magas nitrogéntartalmú anyagok: konyhai hulladék, zöldségmaradvány, fűnyesedék, híg trágyák, stb.
Minél szárazabb, barnább, annál több benne a szén és kevesebb a nitrogén.
Magas széntartalmú anyagok: fakéreg, faforgács, fűrészpor, avar, kartonpapír, stb.
Ha igen sok kerti hulladékunk van, akkor célszerű nitrogén pótlásról gondoskodni. Ez lehet fűnyesedék, alginit, vérliszt stb. Ezeket az anyagokat elegendő 30 centiméterenként vékonyan a komposztra szórni. Mezőgazdasági területen trágyafélékkel (pl. tyúktrágya, istállótrágya, különösen kiváló a lótrágya) pótolják a nitrogént. Egyes kertészek műtrágya hozzáadásával biztosítják a megfelelő nitrogéntartalmat. Biokertészek ezt elvetik.

Általában igaz, hogy minél többféle anyagot keverünk össze, annál biztosabb, hogy jó minőségű humuszt kapunk végtermékként.

A hőmérséklet szerepe

A rétegesen gyűjtött anyagok összekeverése után már kb. 3-5 nap elteltével hirtelen megemelkedik a hőmérséklet, mivel a komposztálás kezdeti szakaszában az intenzív lebontás jelentős hőtermeléssel jár. Ekkor a komposztálóban a hőmérséklet a 65-70° C-t is elérheti. Ez igen fontos a végtermék (komposzt) szempontjából, mivel ezen a hőfokon a kórokozók elpusztulnak, így a hőmérséklet higiénés feladatot tölt be.

A komposztálási folyamat fázisai

Miután megismertük a komposztálás feltételeit, kukkantsunk egy kicsit a komposztáló mélyére, és nézzük meg mi folyik a természet boszorkánykonyhájában. A komposztálásifolyamatban négy fázist tudunk egymástól megkülönböztetni. Ezek a következők:
  bevezető fázis
  lebontási fázis
  átalakulási fázis
  érési fázis

Bevezető fázis

Már a gyűjtőládában megkezdődik a könnyen lebomló anyagok bomlása, a hőmérséklet kezd emelkedni (kb. 40°C).

Lebontási fázis

Átforgatás után gyorsan beindul a cukrok, fehérjék, keményítő lebomlása, erősen hőtermelő szakasz. 50°C körül gombák, sugárgombák, 65°C fölött spórás baktériumok végzik a bontást, 75°C fölött, amit kémiai folyamatok hoznak létre, megszűnik a mikrobiológiai aktivitás (ilyen magas hőmérséklet kiskerti komposztálásnál nem jön létre) a komposztösszeesik. Ebben a fázisban a magas hőmérsékleten elpusztulnak a káros mikroszervezetek, magvak, gyommagvak, itt történik a komposzt higienizálása.

Felépítési fázis

A hőmérséklet folyamatosan csökken. A szénhidrátok, fehérjék mellett megkezdődik a nehezen bomló cellulóz és kissé a lignin bontása is. A komposzt benépesül talajlakókkal (férgek, ezerlábúak, ugróvíllások, ászkák, atkák stb.), az anyag lassanként megfeketedik. Ez a friss komposzt, ami a gyökerek számára még nem elviselhető.

Érési fázis

További hőmérséklet csökkenéssel jár együtt. Földigiliszták lazítják, keverik az anyagot, a humuszképződés és a mineralizálódás befejeződik. Lassan kialakul az érett komposzt, a giliszták elhagyják a halmot.

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás II.
5 (100%) 6 szavazat