örökzöld címkével jelölt bejegyzések

Fenyők és örökzöldek ültetése és gondozása

Mikor, hogyan ültessünk fenyőt és lomblevelű örökzöldet?

Örökzöld fenyők, fák, cserjék esetében, ha ültetéskor a gyökérzet sérült, mert az eredeti helyéről kiásott, földlabdás növényt ültetünk, akkor a legjobb időszak a telepítésre a tavasz, ezen belül is április első fele. Március vége, április második fele is jó lehet, az évi időjárástól függően. Az üst- gyengébb eredményt ad, sőt néhány fenyőfaj alig ered meg ilyenkor (pl., mamutfenyő). Az őszön belül a szeptember első fele az igazán alkalmas időszak. A lombhullató fák, cserjék, gyümölcsfák számára kedvező novemberi átültetés nagyon kockázatos az örökzöld lombú növényeknél. Edényben nevelt, abba jól belegyökeresedett növényt bármikor el lehet ültetni, fagymentes időben.
Mély gödröt ásni teljesen felesleges, a gyökerek döntő többsége nem fog 25-30 cm-nél mélyebbre hatolni, ezért 50 cm-nél lejjebb indokolatlan megmozgatni a földet. Trágyát, műtrágyát ne tegyünk az ültetőgödörbe, többet árt, mint használ. A meszes talajt nem kedvelő fajoknál, fajtáknál, ha földünk ilyen, alkalmazzunk sekély talajcserét.

Fenyők, örökzöldek ültetés utáni ápolása

Szerencsére elmondható a fenyőkről és az örökzöldekről, hogy nagyon kevés törődést igényelnek, ha már begyökeresedtek új helyükre. Ez egyébként eléggé elhúzódó folyamat a fenyők esetében, gyakran két-három évig is eltart, mert nagyon lassan fejlődik és növekszik a gyökérzetük. Viszont ha ez már megtörtént, akkor a szárazságtűrőket öntözni nem kell. Bizonyos méret fölött (kb. másfél méter) már a tövüket sem kell feltétlenül kigyomlálni. Ápolást a törpe növények, a még kisméretű, fiatal példányok, a vízigényes fajok és fajták igényelnek, és ez a gyommentesítésben és az öntözésben általában ki is merül. Valamennyi fenyő és örökzöld metszéssel alakítható, sőt a legtöbb nyírható is, nem kell félteni őket a metszőollótól és a sövényvágótól sem. A fenyők és a mészkerülő örökzöldek tápanyag-utánpótlást nem igényelnek. A mésztűrő, örökzöld,lomblevelű fák és cserjék trágyázhatóak, tápoldatozhatóak, ezt meg is hálálják, de nincs rá feltétlenül szükségük.

Fenyők és örökzöldek ültetése és gondozása
4.67 (93.33%) 12 szavazat

Fenyők és örökzöldek kertészeti fogalmainak magyarázata

Az, hogy egy növény szárazságtűrő, azt jelenti, hogy egy, a kiültetése után az új helyén már jól begyökeresedett, legalább 5 éves növény akár két egymás utáni, nyári hónapot is túlél számottevő csapadék vagy öntözés nélkül, és az elvárható éves növekedés egy részének elmaradásán kívül egyéb károsodás nem éri, illetve emiatt betegség nem támadja meg. Két hónapnál hosszab csapadékmentes nyári ídőszak hazánk éghajlati adottságait figyelembe véve igen nagy ritkaság. Ha egy adott la j vagy Fajta ennyit kibír, akkor biztosan számíthatunk arra, hogy bárhol megállja a helyét. Azonban az ilyen növény is kiszáradhat vagy károsodhat, ha még nincs tökéletesen begyökeresedve (ültetés után 2 évig), vagy még túl fiatal, és ilyen kiszolgáltatott állapotában éri a szárazság.

A közepesen vízigényes növény a sokéves csapadékátlagnak megfelelő időjárás esetén nem igényel öntözést, de ha nyáron a lehulló eső mennyisége messze elmarad az éghajlatilag elvárható, akkor több-kevesebb vízutánpótlást igényel.

A kifejezetten vízigényes címke azt a fajt vagy fajtát illeti, amely rendszeres öntözésre szorul, mert gyökérzónájának kiszáradását rövid időre sem túri.

Egy adott talaj kémhatását tekintve lehet savanyú (pH<6,9), semleges (pH 6,9-7,1) vagy lúgos (pH>7,1). Ez a tulajdonsága leginkább mésztartalmától függ, habár egyéb anyagok is befolyásolhatják. A mészben szegény talajok savanyúak, a jelentős mésztartalmúak lúgosak. A kertészeti szakzsargon e két ellentétes kémiai tulajdonságú talajféleséget savanyúnak, illetve meszesnek mondja. A kettő közötti átmenetet hívják semlegesnek. Hazánk területének 30%-án savanyú, 5%-án semleges, 65%-án meszes a talaj. Épületek, házak közelében, az építési munkák következtében gyakran jelentős mennyiségű mész szennyezi az eredeti talajt. Általánosságban elmondható, hogy a fenyők és az örökzöldek savanyú talajban jól érzik magukat, nincs köztük olyan, amely határozottan igényelné a magas mésztartalmat. Egy részük amellett, hogy mészben szegény földben kitűnően érzi magát, jól fejlődik meszes talajban is, ezek a mésztűrő fajok, fajták. Talajunk mésztartalmáról úgy nyerhetünk információt, ha száraz, elmorzsolt földünkre háztartási sósavat öntünk. Ha savanyú, akkor elnyeli anélkül, hagy történne valami. Ha meszes, akkor határozottan pezseg, sőt felhabzik. Abban az esetben, ha mészkerülő fenyőt vagy örökzöldet akarunk kertünkben elültetni, de talajunk meszes, akkor érdemes “talajcserét” végezni. Ez nem olyan szörnye dolog, mint amilyennek első hallásra gondolnánk. Mivel a mészkerülő fenyők és örökzöldek gyökérzete többnyire nagyon sekély (a gyökérzet döntő többsége az 5-25 cm közötti talajrétegben van), nem szükséges 25 cm-nél mélyebben kicserélni a talaji. Inkább egy nagyobb felületet érit/tő, de sekélyebb földcsere szolgálja a mészkerülő növény igényeit, mintsem egy ugyanolyan széles, mint mély gödör fáradságos kiásása és a drága savanyúföldkeverék “eltemetése’: A kicserélt talaj későbbi visszameszeződése elkerülhető, ha az új, mészmentes földet nem a kert eredeti szintjébe süllyesztjük, hanem pluszrétegként terítjük rá, úgynevezett kiemelt ágyást képezve.

Magyarországon a jelentősebb települések belterületén az átlagos évi legalacsonyabb hőmérséklet országos középértéke kb. –16 °C. Ez azt jelenti, hogy egy kirívó mikroklimatikus adottságoktól mentes, közép-magyarországi, közepes méretű városban egy átlagos télen körülbelül ez az érték az adott tél legalacsonyabb ltőmérséklete kétméteres magasságban. Ezért azokat a teleket, amikor a hőmérséklet egy adott helyen –15 °C és –17 °C közötti minimumot produkál, átlagos télnek nevezhetjük. Ha a hőmérő higanyszála ez alá is leereszkedik, akkor az átlagosnál hidegebb télről van szír, ha a –15 °C-ot sem éri el, akkor az adott helyen enyhébb volt a tél a szokásosnál.

Gyakorlatilag teljesen télállónak nevezhetjük azokat a fenyőket és örökzöldeket, amelyek még az átlagosnál hidegebb teleken sem károsodnak, figyelembe nem véve azokat a –25 °C alatti rekordhidegeket, amelyek kockázata már gyakorlatilag elhanyagolható, ugyanis ezek 50 évente csak egyszer következnek be egy átlagos adottságú magyarországi településen. (Természetesen van Hazánkban olyan hely is, ahol szinte minden télen előfordul –30 °C körüli érték, mert mezo- és mikroklimatikusan olyan szélsőségesen kedvezőtlen adottságai vannak.)
Kissé fagyérzékenyek azok a növények, amelyek átlagos vagy enyhébb teleken jól telelnek, viszont az átlagosnál hidegebb télen részlegesen károsodhatnak, de a sérüléseket hamar kinövik.

Kifejezetten, határozottan fagyérzékenyek azok a fajok és fajták, amelyek csak az enyhe teleket viselik jól, már átlagos téli minimumok is károsítják azokat, de tövestül nem pusztulnak el.

Nem télállóak azok a fenyők és örökzöldek, amelyek minden télen rendszeresen fagykárt szenvednek, sőt az átlagosnál hidegebb teleken teljesen el is pusztulnak.
A téli károk mérsékelhetőek, ha egy-egy érzékeny növényt kedvező mikroklímájú helyre ültetünk. Ilyenek a domboldalak középső és felső szakaszai, ahonnét a hideg levegő le tud áramlani. Épületek, falak mellett a déli és a nyugati oldal a legkedvezőbb. Az örökzöld fenyők, fák és cserjék korosodva egyre inkább télállóak, fiatal korukban vastag talajtakarással, téli árnyékolással segíthetjük elő a veszélyes időszak túlélését.

Valamennyi fenyő fényigényes, napon mindig szebbek, mint félárnyékban, árnyékban. Bizonyos fajok és fajták átmenetileg eltűrnek egy félárnyékos fekvést, de ez szépségük rovására megy. Más fenyőkön, ha árnyalást kapnak, könnyen kártevők telepedhetnek meg, amelyektől az árnyékolás megszűnte után sem tudnak megszabadulni. Egészen más a helyzet a lomblevelű örökzöldek esetében, ugyanis vannak köztük határozottan fényigényesek és kifejezetten árnyéktűrők is.

A fenyők a többi szokványos haszonnövényhez képest nagyon alacsony tápanyagtartalmú talajon is jól érzik magukat, sőt a trágyázásra és egyéb tápanyagbevitelre fokozottan érzékenyek. Általánosságban elmondható, hogy a fenyők gyakorlatilag nem igényelnek sem ültetéskor, sem azután trágyázást. Sárgulás, barnulás és egyéb kóros színelváltozás legtöbbször azért fordul elő, mert valamilyen anyagból túl sok van fenyőnk talajában, nem pedig azért, mert túl kevés.

A lomblevelű örökzöldek viszont meghálálják a tápanyag-utánpótlást, sőt azok, amelyek egyébként mésztűrőek, és jól boldogulnak lúgos kémhatású talajokon, kifejezetten igénylik az ésszel végzett trágyázást, tápoldatozást.

Betegségre fogékony fajt vagy fajtát lehetőleg ne ültessünk, és ha már meglévő növényünk betegeskedik díszértékét vesztve, akkor mielőbb szabaduljunk meg tőle, és alkalmazzunk ellenálló, egészséges változatokat helyette. Különösen fontos, hogy kertünk karakternövényei, melyek hosszú távon, alapvetően meghatározzák annak formáját, hangulatát, ne legyenek érzékeny fajok és fajták.

Fenyők és örökzöldek kertészeti fogalmainak magyarázata
5 (100%) 3 szavazat