komposztálás címkével jelölt bejegyzések

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás IV.

A komposzt felhasználása

A felhasználásnál fontos felismerni, hogy friss vagy érett komposzttal rendelkezünk. Általában 4-6 hónap alatt friss komposztot, 8-12 hónap elteltével érett komposztotkapunk. Az időt jelentősen befolyásolja a kiindulási anyagok összetétele, mérete, mennyisége, az átforgatások száma, melyik évszakban kezdtük a komposztálást, stb.

Mikor érett a komposzt?

Ezt először érzékszervi vizsgálattal dönthetjük el. Ha sötétbarna színű, földszerű, erdei talajra emlékeztető szagú, egynemű (a különböző alkotórészek már szabad szemmel nem különböztethetők meg), akkor nagy valószínűséggel megfelelő érettségű, felhasználásra kész a komposztunk. Felhasználás előtt feltétlenül végezzünk csírázási tesztet. Egy lapos tálkát megtöltünk komposzttal. Ebbe vessünk egyenletesen gyorsan csírázó zsázsamagot. Néhány napig gondoskodjunk a nedvesen tartásról. Ha 4-5 nap múlva egyenletesen kelnek ki a magok, akkor érett komposztunk van. Ha csak foltokban (vagy más rendellenességet, például a levelek megégését tapasztaljuk) akkor friss komposztunk van.

A friss komposzt nagyon gyorsan hat, de csak a talaj felszínén használható, pl. bogyósok, fák, cserjék, veteményesek őszi betakarására. Pázsit, valamint földkeverékek számára alkalmatlan.

Az érett komposzt lassan hat, kiváló talajjavító tulajdonságokkal rendelkezik és földdel egyenletesen összekeverve fontos alapanyaga cserepes- és balkonnövényeinknek, valamint veteménye
sünk földjének (néhány kg/m2) . Rostálás
után valamennyi növénykultúra számára felhasználható.

Néhány földkeverék recept

Cserepes növények 5 1 érett komposzt + 2 1 kerti féld + 3 1 homok

Balkonnövények   5 1 érett komposzt + 4 1 kerti föld + 1 1 homok + kevés szaruliszt

Veteményes kert   3 1 érett komposzt + 4 1 kerti föld + 3 1 homok

Hazai kereskedelemben kapható komposztálók

Igen egyszerűen összerakható. A tető védi az esőtől illetve a kiszáradástól. A lebontásnál keletkező hőt is jól visszatartja. Felfelé elkeskenyedő formája biztosítja, hogy könnyen leemelhető a gyűjtő és a komposzttal kapcsolatos munka egyszerűen elvégezhető.

Komposztáló fából (műanyagból)

A komposzt tároló 12 cm széles, 2 cm vastag, 100 cm hosszúságú impregnált faelemekből áll, melyek a végeken fogazattal kapcsolhatók össze. A lezárást két félszélességű faelem adja. Az elemek között 6-7 cm hézag van. Ez biztosítja a jó levegőzést, de hátránya, hogy gyorsabban kiszárad, továbbá az apró részecskék kieshetnek, ezért ajánlott belülről kibélelni (pl. lyukasztott műanyag zsákkal, vagy jutazsákkal). Célszerű a tárolót lefedni, hogy eső esetén az anyag kimosását megakadályozzuk. A komposztkeret mérete: 100x 100×80 cm (készül még
80x80x80 cm és 120x120x80 cm méretben is).
A komposzt átkeverése, ürítése igen nehézkes, mert a keretet teljesen szét kell szedni és átrakás után újra felépíteni.
Ugyanezzel a megoldással újrahasznosított műanyagból is készítenek tárolót 80x80x80 cm méretben. Az elemek magassága 12 cm és közöttük a távolság 6-7 cm.

Néhány külföldi ötlet

Komposztkeret fából fa vagy alumínium kerettel

A profilelemek az impregnált falécek ferdén illeszkednek be (van olyan variáció, ahol csak elől, a többi rögzítve van). A falécek így könnyen kiemelhetők. Ez megkönnyíti akomposztálóban lévő anyag átrakását illetve ürítését.

Komposztláda acél drótfonathól

Hengerformájú siló cinkbevonatú, erős acéldrót fonatból. A tárolóedény zárását és felnyitását a hurkon átvezetett acélrúd biztosítja. A komposzt mozgatása igen egyszerű: az acélrúd kihúzásával a komposztáló kinyitható és eltávolítható. Tetővel és burkolással (pl. belül lyukasztott műanyag, jutazsák vagy kívül gyékény) kell ellátni.

Több darabból álló gyűjtő és komposztáló láda

Különösen tömblakóházi, több család komposztálásához ajánlott. A keret alumínium és a falapok becsúsztathatók, ami a munkát megkönnyíti. Az esőtől a ponyvaszerű anyag védi, ami mozgatható. A boxok számát, méretét a zöldhulladék gyűjtésében résztvevő családok száma határozza meg.

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás IV.
5 (100%) 5 szavazat

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás III.

Melyik komposztálót válasszam?

Most, hogy már tudjuk, mi zajlik a komposztálónkban, visszatérhetünk a korábban feltett kérdéshez. A kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Először is bizonyára szeretnénk, ha minél tartósabb lenne, amely ellenáll az időjárás viszontagságainak Ugyanakkor a környezetvédelemre odafigyelő emberként nyilvánvalóan rokonszenvezünk a természetes alapanyagból készült eszközökkel. A fából készült komposztáló hátránya – mint már említettük –, hogy nem olyan tartós, mint a műanyag, ugyanakkor kétségtelenül “környezetbarátabb”. A műanyag komposztáló edény előnye tartóssága mellett az, hogy könnyű, lefelé szélesedő, tehát nagyobb erőkifejtés nélkül felemelhető. Ennek elsősorban a keverésnél illetve a kész komposzt kitermelésénél látjuk hasznát.
Eszközünknek sok – olykor egymásnak is ellentmondó – szempontnak kell megfelelnie. Ilyen például a jó levegőzés, ugyanakkor, az is fontos, hogy a kiszáradás megakadályozására megfelelően zárt legyen. Lényeges az is, hogy le tudjuk fedni, megakadályozva a lehulló csapadék bejutását.
Alapvető szempont, hogy a talajban lévő élőlények hozzáférhessenek a komposztálandó anyaghoz, az edényünknek alul, a föld felé nyitottnak kell lennie.

Ha nagyobb kertünk van, akkor igen egyszerű a komposztálást prizmában elvégezni, esetleg bokorral, sövénnyel választva el a kert többi részétől.

Gyakorlati tanácsok

Miután már megismertük a komposztálás alapjait és eldöntöttük, hogy milyen komposztálót vásárolunk vagy készítünk, ki kell választanunk a megfelelő helyet. Emlékeztetőül: egy lehetőleg vízszintes, jó vízelvezetésű, árnyékos helyet keressünk. Ez utóbbira azért nem árt odafigyelni, mert a napsütéses nyári napokon könnyen kiszáradhat akomposztálónk nap felőli oldala.

Gyűjtés a konyhában

A konyhai zöldhulladékaink gyűjtéséhez használjunk egy megfelelő nagyságú tárolóedényt lehetőleg fedővel, amit nyáron ajánlatos naponta, télen elegendő hetente akomposztálóba üríteni.

Az aprítás nagyon fontos!

Hogy a szerves anyagok lebomlását elősegítsük elengedhetetlen a komposztálóba kerülő anyagok minél alaposabb összeaprítása. A megnövekedett felületű anyagokhoz könnyebben hozzá tudnak férni a mikroorganizmusok, így felgyorsulnak a bomlási és átalakulási folyamatok. Az aprítást a tárolóba kerülés előtt vagy később a komposztálóbaöntéskor is elvégezhetjük. A puhább konyhai hulladékokat egy konyhakéssel vághatjuk össze. A fás anyagokat valamilyen éles szerszámmal: fejszével, metszőollóval is felapríthatjuk, de létezik olyan lemezvágó ollóhoz hasonló egyik szárával egy asztalhoz vagy valamilyen állványhoz rögzített célszerszám is, amellyel akár ujjnyi vastagságú faágakat is összevághatunk. Még hasznosabb, ha a faágakat nem csak apró darabokra vágjuk, hanem össze is tudjuk azokat roncsolni. Több családnak érdemes nagyobb, elektromos árammal működő aprítót vásárolni. A kereskedelemben különböző típusú aprítók kaphatók. A kiválasztásnál fontos szempont az aprítandó fa vastagsága és mennyisége.
Ajánlatos a gallyakat, faágakat felaprítani és a komposztáló mellett tárolni. Így kevesebb helyet foglal és a komposztáló feltöltésénél mindig rendelkezünk faaprítékkal.

A komposztáló feltöltése

A komposztáló aljára tegyünk valamilyen durva anyagot, például faaprítékot, hogy a levegőzést alulról is biztosítsuk. Efölé, ha már készítettünk korábban komposztot, rakjunk egy keveset a folyamat gyorsabb elindításához. Erre rétegezzük a konyhából és a kertből kikerülő különböző fajtájú szerves hulladékokat. Ha egy 15-20 cm-es rétegbe elsősorban zöldebb, nedvesebb nitrogénben gazdag hulladék kerül, akkor a következő rétegbe tegyünk inkább fásabb, szárazabb, tehát szénben gazdagabb anyagokat.

Adalékanyagok, serkentő anyagok

A komposztáló feltöltésénél a rétegek közé szórhatunk adalékanyagokat, melyek a komposzt minőségét javítják (elősegítik szerves-ásványi komplexek kialakulását). Használhatunk földet, alginitet, ezek serkentőként is felfoghatók, mivel nagy mennyiségben tartalmaznak mikroorganizmusokat.
További adalékanyagok az agyagásványok (bentonit, montmorillonit), a kőzetliszt, térhálós szilikátásványok (zeolitok, riolittufa). Ezek a komplex képzés mellett nagy adszorpciós készségük miatt megkötik a helytelen kezelés miatt keletkező kellemetlen szagú gázokat is. Savanyú talajoknál jó talajjavító a mészkő (CaCO3 tartalmú agyagásvány), a márga és a dolomit (CaMg(C03)2) őrölt formában.
Gipszet (CaSO4) használhatunk szikes talajoknál, mert semlegesíti a lúgosságot.
Az adalékanyagok kiválasztásánál fontos szempont, hogy a közelben mi szerezhető be, illetve hogy milyen a talajunk. A felhasznált anyagok mennyisége ne legyen több 10%-nál (inkább kevesebb).

Időnként hirdetnek serkentő anyagokat, mint “csodaszert”. A komposztálásnál nincs szükség különleges serkentő anyagra, mivel földdel, még nem teljesen érett komposzttal, ami számtalan mikroorganizmust tartalmaz, ugyanolyan jól beindíthatjuk a folyamatot.

Keverés, átrakás

Ne feledkezzünk meg a keverésről sem! Használhatunk egyetlen komposztálót is, de jobb, ha legalább kettő van belőlük. Ilyenkor először az egyiket rakjuk meg folyamatosan. Ha megtelt akkor összekeverjük, beállítjuk a nedvességtartalmat és berakjuk a másodikba. Ekkor beindul a bomlási folyamat. A bomlási folyamat első szakaszának végén (kb. az 5.-6. hét) keverjük újra össze. Ezt ismételjük 6-8 hetenként, mert így jobb minőségű komposztot kapunk. Közben az első komposztálóban gyűjtjük tovább a szerves anyagokat (5. ábra). A keverések alkalmával tudjuk ellenőrizni és beállítani a nedvességtartalmat. Ha túl száraz megöntözzük. Ha túl nedves, amiről a kellemetlen szagok is árulkodnak, akkor száraz anyagot keverünk hozzá. Ezért jó, ha tudunk faforgácsot vagy szalmát szerezni és a komposztáló közelében tárolni. Ezeken kívül jó szolgálatot tesz ilyenkor alombkomposztálóból kivehető száraz falevél.
Vannak, akik nem keverik a tárolóban a komposztálandó anyagot. Ilyenkor a komposztálás lassabban megy és a komposzt minősége nem olyan jó.

Hány komposztáló szükséges?

A szükséges komposztáló-tartályok száma természetesen függ a család létszámától, a kert nagyságától, mindezekből következően a keletkező szervesanyagok isiennyiségétől. A tapasztalat szerint egy 100-150 négyszögöl alapterüIetű kertben álló családi házban lakó, 4 tagú családnak 2-3 darab 340 literes tartály szükséges.

Az oxigénellátás javítása

Az elegendő oxigén biztosítására jó módszer, ha a komposztálónk közepére egy megfelelő hosszúságú 110 milliméter átmérőjű, előzőleg 10 cm-enként kilyuggatott PVC csövet állítunk. Így a komposzt belseje is jobb levegőellátásban részesül, ezáltal magát a komposztálódási folyamatot is segítjük és a kellemetlen (anaerob) folyamatokat meggátolhatjuk. Ez a kilyuggatott PVC cső minden komposztálóba elhelyezhető.

Évszakonkénti teendők

Nyár
A komposztálás szempontjából a nyár a legkedvezőbb, mert a melegben a komposztálási folyamatok felgyorsulnak.
Vigyázni kell, hogy ne száradjon ki a komposzthalom, ezért a nedvességtartalmat többször ellenőrizni kell. Ha száraz akkor meglocsoljuk vagy nedves hulladékot keverünk hozzá. Ebben az évszakban sok magas nitrogéntartalmú anyagunk van (zöldségfélék, gyümölcshulladék, fűnyesedék, stb.). Ezeket szerkezetstabil, száraz anyagokkal célszerű összekeverni. A fűnyesedéket bokrok, sövények tövébe vékony rétegben takaróanyagként is használhatjuk. Ezzel javítjuk a talaj vízháztartását és megakadályozzuk a gyomosodást. Nagy mennyiség esetén 1-2 napi szárítást javasolunk, ezután kis részletekben a komposztálóba lehet tenni. Ha faleveleket komposztálunk akkor oda szárítás nélkül belekeverhetjük.

Ősz
A falevelekkel kapcsolatos problémákat részletesen ismertetjük a lombok komposztálásánál. Ebben az évszakban a fák, bokrok metszésénél sok ág, gally összegyűlik. Ezeket célszerű felaprítani. Az aprítékot mulcsozásra közvetlenül felhasználhatjuk. A maradékot a komposztáló mellett tároljuk és a rétegezéshez folyamatosan felhasználjuk.
Az őszi esőzéseknél a túlzott átázástól (rothadás, értékes anyagok kimosódásának veszélye) takarással védeni kell a komposzthalmot.

Tél
A komposztálóban a folyamatok lelassulnak, néha teljesen leállnak.
Itt is ajánlatos takarással védeni a komposzthalmot az esőtől és hótól.
Ebben az évszakban, ha sok citrusféle hulladéka kerül a komposztba célszerű mészkőporral beszórni, hogy a savas anyagokat semlegesítsük.
Karácsonyfák összeaprítva bekerülhetnek a komposztálóba, a tűlevelek lassan bomlanak, ezért hosszú ideig biztosítanak tápanyagot. A tűlevél talajtakaróként is kiváló.

Tavasz

A hőmérséklet emelkedésével újra beindulnak a komposztálási folyamatok.
Ebben az évszakban is nagyobb mennyiségű ág- és gallyhulladékra számíthatunk, melynek felhasználásáról az Ősz címszónál már írtunk.
Az érett komposztot legjobb tavasszal felhasználni.

Lombok komposztálása

Erre fontos kitérnünk, mert ősszel igen nagy gondot okoz a nagymennyiségű falevél. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy minden falevél komposztálható, még a diófalevél is.Csak a különböző falevelek lebomlásának sebessége más és más.
Nehezen komposztálható lombok: dió, vadgesztenye, platán, tölgy, bükk és nyárfa. Különösen lassan bomlanak a tűlevelek.
Könnyen komposztálható lombok: éger, juhar, kőris, mogyoró, fűzfa, gyümölcsfák, hársfa és nyírfa.

A komposztálásnál problémát jelent a falevelek nagy mennyisége. Mit csináljunk vele? Ideális lenne, mint az erdőben a fa alatt hagyni mivel élénkíti a talajéletet, tápanyagot ad a talajnak és téli védelmet az élőlényeknek. Ez persze nem mindenhol megoldható.A komposztálóba nem tehetjük, mivel mindjárt megtelne. Ha sok falevelünk van akkor akomposztáló közelében saját készítésű dróthálóval elkerített helyen tároljuk. A gyűjtő méretét a falevelek mennyisége határozza meg. Előtte ajánlatos aprítani (pl. fűnyíró is alkalmas erre), így kevesebb helyet foglal és gyorsabban bomlik le.

Tavasszal apránként a komposztálóba tehetjük, de külön is komposztálhatjuk. Lehetőleg különböző fák leveleit keverjük össze! Mivel a falevelek széntartalma magas, ezért ajánlatos nitrogéntartalmú anyagok (pl. fűnyesedék, szaruőrlemény, vérliszt) hozzáadása, amivel gyorsíthatjuk a komposztálást.

A tölgy, a kőris, a nyárfa, a dió és a vadgesztenye sok csersavat tartalmaz. Mész hozzáadásával csökkenthetjük a savasságot, ami a komposztálás sebességére is kedvezően hat.

Elterjedt, hogy a dió és a vadgesztenye nem komposztálható (valóban igen lassan bomlik le, kb. 4 év amíg érett komposztot kapunk), és az így kapott komposzt nem használható, mert csírázás és növekedésgátló anyagokat tartalmaz. A levélben valóban megtalálhatjuk ezeket az anyagokat, de a komposztálás során lebomlanak, átalakulnak. Az érett komposztnál ezek a gátló hatások nem jelentkeznek. A közelmúltban egy hazai kísérletsorozat is igazolta, hogy az érett komposzt a növények fejlődésére semmilyen káros hatást nem fejt ki. Az elmondottak arra is rávilágítanak, hogy a komposztáláskor lejátszódó bonyolult kémiai folyamatok során a kiindulási anyagok lényegesen átalakulnak.

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás III.
5 (100%) 6 szavazat

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás II.

Aprító és néhány kerti szerszám

A gyorsabb lebomlás érdekében a komposztálandó anyagokat célszerű felaprítani. A kerti hulladék aprítására szükségünk lesz egy aprítóra (kézi vagy gépi), valamint a komposzt körüli munkánkhoz néhány kerti szerszámra (ásó, lapát, villa, öntözőkanna, vödör, talicska).

Mi kerülhet a komposztálóba?

A konyhából és a háztartásból

A zöldségtisztítás hulladékai, krumpli- és gyümölcshéj, káposzta- és salátalevél, tojáshéj, kávé- és teazacc, hervadt virág, szobanövények elszáradt levelei, virágföld, fahamu (max. 23 kg/m3), növényevő kisállatok ürüléke a forgácsalommal együtt, toll, szőr, papír, karton kis
mennyiségben feldarabolva (p1. konyhai papír, tojás doboz, de színes nyomdai termék nem),
gyapjú-, pamut- és lenvászon maradék jól feldarabolva, stb.

A déligyümölcsöket
rothadásgátló anyagokkal kezelik, hogy a hosszú szállítási és tárolási idő miatt bekövetkező minőségromlást megakadályozzák, amelyek károsak akomposzt mikroorganizmusaira. Ezért mielőtt felhasználjuk a héját ajánlatos jó alaposan megmosni.

A kertből

Levágott fű, kerti gyomok virágzás előtt, lomb (erről részletesebben a lombok komposztálása című fejezetben), tűlevél, szalma, összeaprított ágak, gallyak, elszáradt egynyári virágok, palánták, lehullott gyümölcsök, stb.

Az örökzöldek bizonyos fajtáinak (mint például a tuják) a friss lombjában a lebontó baktériumokat, gombákat károsító anyagok vannak, az ilyen lombot csak szárítva használjuk fel.

Mi nem kerülhet a komposztálóba?

A nagy forgalmú utak mentén nehézfém szennyeződéssel kell számolni, ezért az itt lekaszált füvet vagy más növényi maradványokat ne tegyük a komposztálónkba, főleg, ha a komposztot konyhakertben használjuk fel.

Nehezen vagy egyáltalán nem lebomló anyagok, pl. műanyag, veszélyes hulladéknak minősülő sütő olaj, porszívó gyűjtőzacskó (magas nehézfém tartalom), ételmaradék, hús, csont bár lebomlik (a csont csak igen nehezen) ne kerüljön a komposztálóba kóbor állatok, rágcsálók (egér, patkány) és fertőzést terjesztő legyek megjelenése miatt.

Húsevő állatok alma fertőzés veszélye miatt.

Fertőzött, beteg növényeket ne tegyünk a komposztálóba, bár a legtöbb gomba és baktérium elpusztul a lebontó fázisban, amikor a jelentős hőtermelés miatt a komposzthőmérséklete eléri az 55-60°-ot (kis mennyiségnél ezt nem mindenhol), de még így is vannak fajok, melyek ezt a hőmérsékletet átvészelik és így a fertőzést továbbterjeszthetik.

A komposztálás folyamata és feltételei

Oxigénellátás

A rangsorban talán a legfontosabb. Miért? A szerves anyagok biológiai lebontásának két lehetséges formája van, amit más-más mikroorganizmusok végeznek. Ha elegendő oxigén van, akkor az un. aerob fajok szaporodnak el, levegős lebontásról, korhadásról beszélünk.

Az oxigénhiányos állapotban az anaerob fajok szaporodnak el. Ekkor levegő nélküli lebomlás, rothadás lép fel. Ez utóbbi folyamatban a metán és egyéb szénhidrogének mellett kellemetlen szagú gázok (pl. ammónia, kénhidrogén, merkaptánok, savanyú szagú szerves savak, stb.) keletkeznek és szabadulnak fel. A rendszerből értékes nitrogén távozik ammónia formájában. Ugyanakkor egy elsavasodási folyamat is beindul.

A komposztálásnál mindent el kell követnünk, hogy a korhadás feltételét, azaz jó oxigén ellátást biztosítsunk. Tehát a komposztáló kiválasztásánál és a komposztálóbakerülő alapanyagok kezelésénél is fokozottan kell figyelnünk a jó levegőzés biztosítására. Ezért nem szabad például tömörítenünk a bekerülő alapanyagokat, illetve tanácsos úgynevezett szerkezetstabilitást biztosító anyagokat kevernünk az összetapadásra hajlamosak közé. Például a levágott füvet az összetapadás meggátolására előbb hagyjuk megszáradni vagy keverjük durvább anyagokkal (például faapríték, szalma, faforgács, falevél). Ugyanebből a célból ajánlatos a komposztot a folyamat során néhányszor átkeverni, hogy a komposzt belseje is elegendő oxigénhez jusson.

Nedvességtartalom

A víz igen érzékenyen befolyásolja a szerves anyagok bomlását. Ha kevés a nedvesség akkor a mikroorganizmusok szaporodása megáll, a lebomlás nem indul be vagy abbamarad. Ha túl sok a víz, akkor kiszorítja a részecskék közötti térből a levegőt, nem lesz elegendő oxigén a rendszerben. A szerves anyagok bomlása rothadássá alakul. Ezt kellemetlen szag jelzi. A komposztálás során megfelelő nedvességtartalomra kell törekedni, azaz se túl száraz, se túl nedves ne legyen. A nedvességtartalom egyszerűen megállapítható a helyszínen elvégezhető marokpróbával:

ha összenyomva vizet tudunk kipréselni belőle, túl nedves
ha összetapad, kedvező
ha viszont az anyag szétesik, akkor túl száraz, nem megfelelő

A komposztáló kiválasztásánál tehát az is fontos, hogy a kiszáradás megakadályozására megfelelően zárt legyen, le tudjuk fedni a csapadék okozta túlnedvesedés megakadályozására. Ha a komposztálódó alapanyagunk túl nedves keverjünk bele száraz anyagot, például faforgácsot. Ha száraz, öntözzük meg.

A CIN, azaz a szén-nitrogén arány

Szorgos munkatársainknak a mikroorganizmusoknak szénre és nitrogénre van szükségük, mégpedig megfelelő arányban, hogy jól működjenek. Ez roppant tudományosan hangzik, de ijedtségre semmi ok. Hogy számunkra a legkedvezőbb munkát végezzék, a szén és nitrogén aránynak 25-30:1 kell lennie. Ez annyit jelent, hogy 25-30-szor több szenet kell kapniuk, mint nitrogént. Ha túl sok a szén a baktériumok széndioxiddá oxidálják, ami gáznemű lévén elillan. Ha túl sok a nitrogén, az ammónia formájában szintén eltávozik. Az egyensúlyt eltalálni valóban művészet.

Természetesen házikerti körülmények között nem várhatjuk el őnmagunktól, legfeljebb csak törekedhetünk a tökéletes arányok betartására. Leegyszerűsítve elmondhatjuk, minél zöldebb, nedvdúsabb a nyersanyagunk, annál nagyobb a nitrogén és annál kisebb a szén tartalma. Magas nitrogéntartalmú anyagok: konyhai hulladék, zöldségmaradvány, fűnyesedék, híg trágyák, stb.
Minél szárazabb, barnább, annál több benne a szén és kevesebb a nitrogén.
Magas széntartalmú anyagok: fakéreg, faforgács, fűrészpor, avar, kartonpapír, stb.
Ha igen sok kerti hulladékunk van, akkor célszerű nitrogén pótlásról gondoskodni. Ez lehet fűnyesedék, alginit, vérliszt stb. Ezeket az anyagokat elegendő 30 centiméterenként vékonyan a komposztra szórni. Mezőgazdasági területen trágyafélékkel (pl. tyúktrágya, istállótrágya, különösen kiváló a lótrágya) pótolják a nitrogént. Egyes kertészek műtrágya hozzáadásával biztosítják a megfelelő nitrogéntartalmat. Biokertészek ezt elvetik.

Általában igaz, hogy minél többféle anyagot keverünk össze, annál biztosabb, hogy jó minőségű humuszt kapunk végtermékként.

A hőmérséklet szerepe

A rétegesen gyűjtött anyagok összekeverése után már kb. 3-5 nap elteltével hirtelen megemelkedik a hőmérséklet, mivel a komposztálás kezdeti szakaszában az intenzív lebontás jelentős hőtermeléssel jár. Ekkor a komposztálóban a hőmérséklet a 65-70° C-t is elérheti. Ez igen fontos a végtermék (komposzt) szempontjából, mivel ezen a hőfokon a kórokozók elpusztulnak, így a hőmérséklet higiénés feladatot tölt be.

A komposztálási folyamat fázisai

Miután megismertük a komposztálás feltételeit, kukkantsunk egy kicsit a komposztáló mélyére, és nézzük meg mi folyik a természet boszorkánykonyhájában. A komposztálásifolyamatban négy fázist tudunk egymástól megkülönböztetni. Ezek a következők:
  bevezető fázis
  lebontási fázis
  átalakulási fázis
  érési fázis

Bevezető fázis

Már a gyűjtőládában megkezdődik a könnyen lebomló anyagok bomlása, a hőmérséklet kezd emelkedni (kb. 40°C).

Lebontási fázis

Átforgatás után gyorsan beindul a cukrok, fehérjék, keményítő lebomlása, erősen hőtermelő szakasz. 50°C körül gombák, sugárgombák, 65°C fölött spórás baktériumok végzik a bontást, 75°C fölött, amit kémiai folyamatok hoznak létre, megszűnik a mikrobiológiai aktivitás (ilyen magas hőmérséklet kiskerti komposztálásnál nem jön létre) a komposztösszeesik. Ebben a fázisban a magas hőmérsékleten elpusztulnak a káros mikroszervezetek, magvak, gyommagvak, itt történik a komposzt higienizálása.

Felépítési fázis

A hőmérséklet folyamatosan csökken. A szénhidrátok, fehérjék mellett megkezdődik a nehezen bomló cellulóz és kissé a lignin bontása is. A komposzt benépesül talajlakókkal (férgek, ezerlábúak, ugróvíllások, ászkák, atkák stb.), az anyag lassanként megfeketedik. Ez a friss komposzt, ami a gyökerek számára még nem elviselhető.

Érési fázis

További hőmérséklet csökkenéssel jár együtt. Földigiliszták lazítják, keverik az anyagot, a humuszképződés és a mineralizálódás befejeződik. Lassan kialakul az érett komposzt, a giliszták elhagyják a halmot.

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás II.
5 (100%) 6 szavazat

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás I.

A hulladék nem szemét

Napjainkban a “hulladék” fogalma jelentős átalakuláson megy keresztül. A XX. század fogyasztója számára mindaz, ami azonnal vagy közvetlenül nem volt felhasználható, a szemétgyűjtőbe való felesleges anyaggá: hulladékká minősült. Pedig a hulladék nem szemét. Manapság az a felismerés, hogy az emberiség hosszú távú fennmaradása elképzelhetetlen a természet törvényeinek folyamatos figyelmen kívül hagyásával, elősegíti a természetközeli, környezettudatos életmód térhódítását. A természet arra tanít bennünket, hogy a földi élet alapja a biológiai körforgás, amelynek minden építőköve hasznos és pótolhatatlan szerepet tölt be. Ennek a szemléletváltozásnak köszönheti reneszánszát a komposztálás is.

A tápanyagokat pótolnunk kell!

Legyen példakép a természet! Mi történik az erdőben?
Az ősszel lehulló falevelek gyorsan benépesülnek talajlakókkal. Elkezdődik a levelek aprítása, a szerves anyagok lebontása, átalakítása, új bonyolult szervesanyagok felépítése. Így lesz az avarból értékes humusz, ami a növények tápanyaga. Az erdőben jól megfigyelhető tehát a tápanyagok körforgása.

Mi történik azonban a házikertekben?

Az őszi hónapokban, ha nem pillantanánk a naptárra, akkor is tudnánk az ég felé törő füstfellegekből, a házak elé kihelyezett, levelekkel teletömött műanyagzsákokból, hogy elérkezett a lombhullás időszaka. Ugyanezt tesszük az év többi részén, amikor a konyhai hulladéktól, a levágott fűtől a “kukába” hajítás útján szabadulunk meg. Tudjuk-e, hogy mindez értékes növényi tápanyag, a komposztálás alapanyaga? Nem árt emlékeztetni, hogy fáink, bokraink vagy más haszonnövényeink a talajból felvett tápanyagokat testük felépítésére használják. Így keletkeznek például a levelek is. A talajból elhasznált tápanyagokat előbb-utóbb pótolnunk kell. Ha a levelekben, a levágott fűben vagy más növényi részekben felhalmozott tápanyagokat elégetjük, vagy a szemétre hányjuk, növényeinket fosztjuk meg a továbbéléshez szükséges éltető erőtől.

Hulladékcsökkentés komposztálással

Hazánkban egy átlagos állampolgár évente hozzávetőleg 300 kg hulladékot termel. Ennek a háztartási hulladéknak egy jelentős hányada, kb. 30%-a olyan szerves anyag, amely különösebb nehézség nélkül komposztálható.
A komposztálás egyszerűen megvalósítható és nem más mint a háztartásban, a kerti munkák során keletkező szerves eredetű hulladékokban megtestesülő tápanyagok visszajuttatása a természetben zajló körfolyamatba.

A komposztálás aktualitása, hogy a 2001. január 1-én hatályba lépett Hulladékgazdálkodási
Törvény (2000. évi XLIII.) előírja, hogy a jelenleg hulladéklerakóba kerülő biológiailag le
bomló szerves anyag tartalmat
a) 2004 július 1 napjáig 75%-ra b) 2007 július 1 napjáig 50%-ra
c) 2014 július 1 napjáig 35%-ra kell csökkenteni.

Az Európai Unió fontos ajánlása a tagországok számára, hogy a települési szilárd hulladékban maradó biológiailag lebomló szerves anyag aránya ne legyen több 5%-nál.

Mi a komposzt?

A komposzt tulajdonképpen “mesterséges” humusz. Sötétbarna színű, erdei talajra emlékeztető szagú, a nővények számára nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmazó, magas szervesanyag tartalmú, földszerű anyag. A komposztálás pedig nem más mint “irányított humuszgyártás”. A gyártás szó itt csupán jelképesen értendő, hiszen magát a szervesanyag feldolgozást a természet gondjaira bízzuk. A mi dolgunk csupán az, hogy minél kedvezőbb feltételeket biztosítsunk a különböző mikroorganizmusoknak, gombáknak ugyanúgy, mint a folyamat végén a férgeknek, gilisztáknak, amelyek ezt meghálálva, nagy “szakértelemmel” végzik el a feladatukat.

A komposztálás jelentősége

Az eddigiekből is következik, hogy a komposztálás egyik fontos célja a hulladékmennyiség csökkentése.

A komposzt felhasználásának talajtani jelentősége:
A korábban szinte egyeduralkodó műtrágyázás által leromlott talajok szerveranyag tartalmának visszapótlása, az egészséges talajállapot helyreállítása. A műtrágyázásnál mindaz a tápanyag, amelyet a növények gyökerei nem tudtak rövid idő alatt felvenni, a lehulló csapadékkal bemosódott a talaj mélyebb rétegeibe is, szennyezve talajvizeinket. Akomposztálás előnye, hogy az ott keletkező humuszanyagokban a tápanyagok kötött formában vannak, melyeket a növények folyamatosan tudnak felvenni. Javul a talajok szerkezete, ami segíti annak levegőzését.
Sötét színe elősegíti a talajok gyorsabb felmelegedését.
A komposzt jelentős vízmegkötő képessége következtében javul a talaj vízháztartása. Nő a talajok biológiai aktivitása.
Fokozódik a növények ellenállóképessége a kórokozókkal, kártevőkkel szemben.
A nehezen oldódó ásványi tápanyagok, mikroelemek (pl. réz, mangán, cink, stb.) a növények által felvehetővé válnak.
A talajban esetleg előforduló méreganyagokat felületén megköti, abszorbeálja.

A komposztálás mellett szóló döntő érv az is, hogy ha a kertben keletkeze szerves anyagokat egyszerűen csak beássuk a talajba, az ott elkezdődő folyamatok során a lebontást végző baktériumok a működésükhöz szükséges nitrogént a talajból vonják el. Ennek következtében nitrogén hiányt okoznak. A komposztálódás folyamán ezzel szemben olyan baktériumok is megjelennek, amelyek a levegő nitrogénjét megkötve azt más baktériumok számára is felvehetővé teszik.

A szemléletformálás ugyanakkor ennek a rendszeres tevékenységnek szintén fontos hozadéka. Ez a tervszerű munka mindennapi tevékenységeink végiggondolására késztet, önkéntelenül is környezettudatosságra nevel.

Van-e káros vagy kellemetlen mellékhatása a komposztálásnak?

Ha a szabályokat betartjuk a komposztálás nem jár bűzzel, az egészségre vagy a környezetre káros anyagok nem keletkeznek.

Mi szükséges a komposztáIáshoz?

  megfelelő hely
  komposztáló
  aprító és néhány kerti szerszám
  komposztálható szerves anyag

Hely kiválasztása

Ha megszületett bennünk az elhatározás, először is alkalmas helyet kell találnunk a komposztálónk számára. Mivel a talajban lakó élőlények lesznek hűséges és szorgos munkatársaink, szükségünk van néhány négyzetméternyi szabad földterületre. Ha kertes házban lakunk, keresnünk kell egy jó vízelvezetésű, árnyékos helyet.

Komposztáló

Milyen komposztálót használjunk?

A helyi komposztálásnál leginkább két eljárás terjedt el, az un. prizmás és a tárolóedényben való komposztálás. Kis kertben leginkább tárolóedényben komposztálnak. Ennél két lehetőség áll előttünk: barkácsolhatunk magunknak komposzttárolót, de vásárolhatunk a kereskedelemben is.
Néhány dolgot azonban figyelembe kell vennünk. Ha fából készült tárolót szeretnénk, ne feledkezzünk meg arról, hogy a fa kevésbé tartós, korhadó anyag, amit védőszerrel kell bekenni. Csak természetes favédő szert használjunk, ami nem szennyezi a komposztot, azaz felhasználáskor nem veszélyezteti növényeinket. Gondoljunk arra is, hogy akomposztot az érés alatt ajánlatos időnként megkeverni, tehát olyan kiképzésű edényre van szükségünk, amelynél ezt könnyen megtehetjük Ugyanígy a kész komposztot is ki kell tudnunk a tárolóból “termelni”.

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás I.
5 (100%) 10 szavazat