2015. január havi bejegyzések

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás IV.

A komposzt felhasználása

A felhasználásnál fontos felismerni, hogy friss vagy érett komposzttal rendelkezünk. Általában 4-6 hónap alatt friss komposztot, 8-12 hónap elteltével érett komposztotkapunk. Az időt jelentősen befolyásolja a kiindulási anyagok összetétele, mérete, mennyisége, az átforgatások száma, melyik évszakban kezdtük a komposztálást, stb.

Mikor érett a komposzt?

Ezt először érzékszervi vizsgálattal dönthetjük el. Ha sötétbarna színű, földszerű, erdei talajra emlékeztető szagú, egynemű (a különböző alkotórészek már szabad szemmel nem különböztethetők meg), akkor nagy valószínűséggel megfelelő érettségű, felhasználásra kész a komposztunk. Felhasználás előtt feltétlenül végezzünk csírázási tesztet. Egy lapos tálkát megtöltünk komposzttal. Ebbe vessünk egyenletesen gyorsan csírázó zsázsamagot. Néhány napig gondoskodjunk a nedvesen tartásról. Ha 4-5 nap múlva egyenletesen kelnek ki a magok, akkor érett komposztunk van. Ha csak foltokban (vagy más rendellenességet, például a levelek megégését tapasztaljuk) akkor friss komposztunk van.

A friss komposzt nagyon gyorsan hat, de csak a talaj felszínén használható, pl. bogyósok, fák, cserjék, veteményesek őszi betakarására. Pázsit, valamint földkeverékek számára alkalmatlan.

Az érett komposzt lassan hat, kiváló talajjavító tulajdonságokkal rendelkezik és földdel egyenletesen összekeverve fontos alapanyaga cserepes- és balkonnövényeinknek, valamint veteménye
sünk földjének (néhány kg/m2) . Rostálás
után valamennyi növénykultúra számára felhasználható.

Néhány földkeverék recept

Cserepes növények 5 1 érett komposzt + 2 1 kerti féld + 3 1 homok

Balkonnövények   5 1 érett komposzt + 4 1 kerti föld + 1 1 homok + kevés szaruliszt

Veteményes kert   3 1 érett komposzt + 4 1 kerti föld + 3 1 homok

Hazai kereskedelemben kapható komposztálók

Igen egyszerűen összerakható. A tető védi az esőtől illetve a kiszáradástól. A lebontásnál keletkező hőt is jól visszatartja. Felfelé elkeskenyedő formája biztosítja, hogy könnyen leemelhető a gyűjtő és a komposzttal kapcsolatos munka egyszerűen elvégezhető.

Komposztáló fából (műanyagból)

A komposzt tároló 12 cm széles, 2 cm vastag, 100 cm hosszúságú impregnált faelemekből áll, melyek a végeken fogazattal kapcsolhatók össze. A lezárást két félszélességű faelem adja. Az elemek között 6-7 cm hézag van. Ez biztosítja a jó levegőzést, de hátránya, hogy gyorsabban kiszárad, továbbá az apró részecskék kieshetnek, ezért ajánlott belülről kibélelni (pl. lyukasztott műanyag zsákkal, vagy jutazsákkal). Célszerű a tárolót lefedni, hogy eső esetén az anyag kimosását megakadályozzuk. A komposztkeret mérete: 100x 100×80 cm (készül még
80x80x80 cm és 120x120x80 cm méretben is).
A komposzt átkeverése, ürítése igen nehézkes, mert a keretet teljesen szét kell szedni és átrakás után újra felépíteni.
Ugyanezzel a megoldással újrahasznosított műanyagból is készítenek tárolót 80x80x80 cm méretben. Az elemek magassága 12 cm és közöttük a távolság 6-7 cm.

Néhány külföldi ötlet

Komposztkeret fából fa vagy alumínium kerettel

A profilelemek az impregnált falécek ferdén illeszkednek be (van olyan variáció, ahol csak elől, a többi rögzítve van). A falécek így könnyen kiemelhetők. Ez megkönnyíti akomposztálóban lévő anyag átrakását illetve ürítését.

Komposztláda acél drótfonathól

Hengerformájú siló cinkbevonatú, erős acéldrót fonatból. A tárolóedény zárását és felnyitását a hurkon átvezetett acélrúd biztosítja. A komposzt mozgatása igen egyszerű: az acélrúd kihúzásával a komposztáló kinyitható és eltávolítható. Tetővel és burkolással (pl. belül lyukasztott műanyag, jutazsák vagy kívül gyékény) kell ellátni.

Több darabból álló gyűjtő és komposztáló láda

Különösen tömblakóházi, több család komposztálásához ajánlott. A keret alumínium és a falapok becsúsztathatók, ami a munkát megkönnyíti. Az esőtől a ponyvaszerű anyag védi, ami mozgatható. A boxok számát, méretét a zöldhulladék gyűjtésében résztvevő családok száma határozza meg.

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás IV.
5 (100%) 5 szavazat

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás III.

Melyik komposztálót válasszam?

Most, hogy már tudjuk, mi zajlik a komposztálónkban, visszatérhetünk a korábban feltett kérdéshez. A kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Először is bizonyára szeretnénk, ha minél tartósabb lenne, amely ellenáll az időjárás viszontagságainak Ugyanakkor a környezetvédelemre odafigyelő emberként nyilvánvalóan rokonszenvezünk a természetes alapanyagból készült eszközökkel. A fából készült komposztáló hátránya – mint már említettük –, hogy nem olyan tartós, mint a műanyag, ugyanakkor kétségtelenül “környezetbarátabb”. A műanyag komposztáló edény előnye tartóssága mellett az, hogy könnyű, lefelé szélesedő, tehát nagyobb erőkifejtés nélkül felemelhető. Ennek elsősorban a keverésnél illetve a kész komposzt kitermelésénél látjuk hasznát.
Eszközünknek sok – olykor egymásnak is ellentmondó – szempontnak kell megfelelnie. Ilyen például a jó levegőzés, ugyanakkor, az is fontos, hogy a kiszáradás megakadályozására megfelelően zárt legyen. Lényeges az is, hogy le tudjuk fedni, megakadályozva a lehulló csapadék bejutását.
Alapvető szempont, hogy a talajban lévő élőlények hozzáférhessenek a komposztálandó anyaghoz, az edényünknek alul, a föld felé nyitottnak kell lennie.

Ha nagyobb kertünk van, akkor igen egyszerű a komposztálást prizmában elvégezni, esetleg bokorral, sövénnyel választva el a kert többi részétől.

Gyakorlati tanácsok

Miután már megismertük a komposztálás alapjait és eldöntöttük, hogy milyen komposztálót vásárolunk vagy készítünk, ki kell választanunk a megfelelő helyet. Emlékeztetőül: egy lehetőleg vízszintes, jó vízelvezetésű, árnyékos helyet keressünk. Ez utóbbira azért nem árt odafigyelni, mert a napsütéses nyári napokon könnyen kiszáradhat akomposztálónk nap felőli oldala.

Gyűjtés a konyhában

A konyhai zöldhulladékaink gyűjtéséhez használjunk egy megfelelő nagyságú tárolóedényt lehetőleg fedővel, amit nyáron ajánlatos naponta, télen elegendő hetente akomposztálóba üríteni.

Az aprítás nagyon fontos!

Hogy a szerves anyagok lebomlását elősegítsük elengedhetetlen a komposztálóba kerülő anyagok minél alaposabb összeaprítása. A megnövekedett felületű anyagokhoz könnyebben hozzá tudnak férni a mikroorganizmusok, így felgyorsulnak a bomlási és átalakulási folyamatok. Az aprítást a tárolóba kerülés előtt vagy később a komposztálóbaöntéskor is elvégezhetjük. A puhább konyhai hulladékokat egy konyhakéssel vághatjuk össze. A fás anyagokat valamilyen éles szerszámmal: fejszével, metszőollóval is felapríthatjuk, de létezik olyan lemezvágó ollóhoz hasonló egyik szárával egy asztalhoz vagy valamilyen állványhoz rögzített célszerszám is, amellyel akár ujjnyi vastagságú faágakat is összevághatunk. Még hasznosabb, ha a faágakat nem csak apró darabokra vágjuk, hanem össze is tudjuk azokat roncsolni. Több családnak érdemes nagyobb, elektromos árammal működő aprítót vásárolni. A kereskedelemben különböző típusú aprítók kaphatók. A kiválasztásnál fontos szempont az aprítandó fa vastagsága és mennyisége.
Ajánlatos a gallyakat, faágakat felaprítani és a komposztáló mellett tárolni. Így kevesebb helyet foglal és a komposztáló feltöltésénél mindig rendelkezünk faaprítékkal.

A komposztáló feltöltése

A komposztáló aljára tegyünk valamilyen durva anyagot, például faaprítékot, hogy a levegőzést alulról is biztosítsuk. Efölé, ha már készítettünk korábban komposztot, rakjunk egy keveset a folyamat gyorsabb elindításához. Erre rétegezzük a konyhából és a kertből kikerülő különböző fajtájú szerves hulladékokat. Ha egy 15-20 cm-es rétegbe elsősorban zöldebb, nedvesebb nitrogénben gazdag hulladék kerül, akkor a következő rétegbe tegyünk inkább fásabb, szárazabb, tehát szénben gazdagabb anyagokat.

Adalékanyagok, serkentő anyagok

A komposztáló feltöltésénél a rétegek közé szórhatunk adalékanyagokat, melyek a komposzt minőségét javítják (elősegítik szerves-ásványi komplexek kialakulását). Használhatunk földet, alginitet, ezek serkentőként is felfoghatók, mivel nagy mennyiségben tartalmaznak mikroorganizmusokat.
További adalékanyagok az agyagásványok (bentonit, montmorillonit), a kőzetliszt, térhálós szilikátásványok (zeolitok, riolittufa). Ezek a komplex képzés mellett nagy adszorpciós készségük miatt megkötik a helytelen kezelés miatt keletkező kellemetlen szagú gázokat is. Savanyú talajoknál jó talajjavító a mészkő (CaCO3 tartalmú agyagásvány), a márga és a dolomit (CaMg(C03)2) őrölt formában.
Gipszet (CaSO4) használhatunk szikes talajoknál, mert semlegesíti a lúgosságot.
Az adalékanyagok kiválasztásánál fontos szempont, hogy a közelben mi szerezhető be, illetve hogy milyen a talajunk. A felhasznált anyagok mennyisége ne legyen több 10%-nál (inkább kevesebb).

Időnként hirdetnek serkentő anyagokat, mint “csodaszert”. A komposztálásnál nincs szükség különleges serkentő anyagra, mivel földdel, még nem teljesen érett komposzttal, ami számtalan mikroorganizmust tartalmaz, ugyanolyan jól beindíthatjuk a folyamatot.

Keverés, átrakás

Ne feledkezzünk meg a keverésről sem! Használhatunk egyetlen komposztálót is, de jobb, ha legalább kettő van belőlük. Ilyenkor először az egyiket rakjuk meg folyamatosan. Ha megtelt akkor összekeverjük, beállítjuk a nedvességtartalmat és berakjuk a másodikba. Ekkor beindul a bomlási folyamat. A bomlási folyamat első szakaszának végén (kb. az 5.-6. hét) keverjük újra össze. Ezt ismételjük 6-8 hetenként, mert így jobb minőségű komposztot kapunk. Közben az első komposztálóban gyűjtjük tovább a szerves anyagokat (5. ábra). A keverések alkalmával tudjuk ellenőrizni és beállítani a nedvességtartalmat. Ha túl száraz megöntözzük. Ha túl nedves, amiről a kellemetlen szagok is árulkodnak, akkor száraz anyagot keverünk hozzá. Ezért jó, ha tudunk faforgácsot vagy szalmát szerezni és a komposztáló közelében tárolni. Ezeken kívül jó szolgálatot tesz ilyenkor alombkomposztálóból kivehető száraz falevél.
Vannak, akik nem keverik a tárolóban a komposztálandó anyagot. Ilyenkor a komposztálás lassabban megy és a komposzt minősége nem olyan jó.

Hány komposztáló szükséges?

A szükséges komposztáló-tartályok száma természetesen függ a család létszámától, a kert nagyságától, mindezekből következően a keletkező szervesanyagok isiennyiségétől. A tapasztalat szerint egy 100-150 négyszögöl alapterüIetű kertben álló családi házban lakó, 4 tagú családnak 2-3 darab 340 literes tartály szükséges.

Az oxigénellátás javítása

Az elegendő oxigén biztosítására jó módszer, ha a komposztálónk közepére egy megfelelő hosszúságú 110 milliméter átmérőjű, előzőleg 10 cm-enként kilyuggatott PVC csövet állítunk. Így a komposzt belseje is jobb levegőellátásban részesül, ezáltal magát a komposztálódási folyamatot is segítjük és a kellemetlen (anaerob) folyamatokat meggátolhatjuk. Ez a kilyuggatott PVC cső minden komposztálóba elhelyezhető.

Évszakonkénti teendők

Nyár
A komposztálás szempontjából a nyár a legkedvezőbb, mert a melegben a komposztálási folyamatok felgyorsulnak.
Vigyázni kell, hogy ne száradjon ki a komposzthalom, ezért a nedvességtartalmat többször ellenőrizni kell. Ha száraz akkor meglocsoljuk vagy nedves hulladékot keverünk hozzá. Ebben az évszakban sok magas nitrogéntartalmú anyagunk van (zöldségfélék, gyümölcshulladék, fűnyesedék, stb.). Ezeket szerkezetstabil, száraz anyagokkal célszerű összekeverni. A fűnyesedéket bokrok, sövények tövébe vékony rétegben takaróanyagként is használhatjuk. Ezzel javítjuk a talaj vízháztartását és megakadályozzuk a gyomosodást. Nagy mennyiség esetén 1-2 napi szárítást javasolunk, ezután kis részletekben a komposztálóba lehet tenni. Ha faleveleket komposztálunk akkor oda szárítás nélkül belekeverhetjük.

Ősz
A falevelekkel kapcsolatos problémákat részletesen ismertetjük a lombok komposztálásánál. Ebben az évszakban a fák, bokrok metszésénél sok ág, gally összegyűlik. Ezeket célszerű felaprítani. Az aprítékot mulcsozásra közvetlenül felhasználhatjuk. A maradékot a komposztáló mellett tároljuk és a rétegezéshez folyamatosan felhasználjuk.
Az őszi esőzéseknél a túlzott átázástól (rothadás, értékes anyagok kimosódásának veszélye) takarással védeni kell a komposzthalmot.

Tél
A komposztálóban a folyamatok lelassulnak, néha teljesen leállnak.
Itt is ajánlatos takarással védeni a komposzthalmot az esőtől és hótól.
Ebben az évszakban, ha sok citrusféle hulladéka kerül a komposztba célszerű mészkőporral beszórni, hogy a savas anyagokat semlegesítsük.
Karácsonyfák összeaprítva bekerülhetnek a komposztálóba, a tűlevelek lassan bomlanak, ezért hosszú ideig biztosítanak tápanyagot. A tűlevél talajtakaróként is kiváló.

Tavasz

A hőmérséklet emelkedésével újra beindulnak a komposztálási folyamatok.
Ebben az évszakban is nagyobb mennyiségű ág- és gallyhulladékra számíthatunk, melynek felhasználásáról az Ősz címszónál már írtunk.
Az érett komposztot legjobb tavasszal felhasználni.

Lombok komposztálása

Erre fontos kitérnünk, mert ősszel igen nagy gondot okoz a nagymennyiségű falevél. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy minden falevél komposztálható, még a diófalevél is.Csak a különböző falevelek lebomlásának sebessége más és más.
Nehezen komposztálható lombok: dió, vadgesztenye, platán, tölgy, bükk és nyárfa. Különösen lassan bomlanak a tűlevelek.
Könnyen komposztálható lombok: éger, juhar, kőris, mogyoró, fűzfa, gyümölcsfák, hársfa és nyírfa.

A komposztálásnál problémát jelent a falevelek nagy mennyisége. Mit csináljunk vele? Ideális lenne, mint az erdőben a fa alatt hagyni mivel élénkíti a talajéletet, tápanyagot ad a talajnak és téli védelmet az élőlényeknek. Ez persze nem mindenhol megoldható.A komposztálóba nem tehetjük, mivel mindjárt megtelne. Ha sok falevelünk van akkor akomposztáló közelében saját készítésű dróthálóval elkerített helyen tároljuk. A gyűjtő méretét a falevelek mennyisége határozza meg. Előtte ajánlatos aprítani (pl. fűnyíró is alkalmas erre), így kevesebb helyet foglal és gyorsabban bomlik le.

Tavasszal apránként a komposztálóba tehetjük, de külön is komposztálhatjuk. Lehetőleg különböző fák leveleit keverjük össze! Mivel a falevelek széntartalma magas, ezért ajánlatos nitrogéntartalmú anyagok (pl. fűnyesedék, szaruőrlemény, vérliszt) hozzáadása, amivel gyorsíthatjuk a komposztálást.

A tölgy, a kőris, a nyárfa, a dió és a vadgesztenye sok csersavat tartalmaz. Mész hozzáadásával csökkenthetjük a savasságot, ami a komposztálás sebességére is kedvezően hat.

Elterjedt, hogy a dió és a vadgesztenye nem komposztálható (valóban igen lassan bomlik le, kb. 4 év amíg érett komposztot kapunk), és az így kapott komposzt nem használható, mert csírázás és növekedésgátló anyagokat tartalmaz. A levélben valóban megtalálhatjuk ezeket az anyagokat, de a komposztálás során lebomlanak, átalakulnak. Az érett komposztnál ezek a gátló hatások nem jelentkeznek. A közelmúltban egy hazai kísérletsorozat is igazolta, hogy az érett komposzt a növények fejlődésére semmilyen káros hatást nem fejt ki. Az elmondottak arra is rávilágítanak, hogy a komposztáláskor lejátszódó bonyolult kémiai folyamatok során a kiindulási anyagok lényegesen átalakulnak.

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás III.
5 (100%) 6 szavazat

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás II.

Aprító és néhány kerti szerszám

A gyorsabb lebomlás érdekében a komposztálandó anyagokat célszerű felaprítani. A kerti hulladék aprítására szükségünk lesz egy aprítóra (kézi vagy gépi), valamint a komposzt körüli munkánkhoz néhány kerti szerszámra (ásó, lapát, villa, öntözőkanna, vödör, talicska).

Mi kerülhet a komposztálóba?

A konyhából és a háztartásból

A zöldségtisztítás hulladékai, krumpli- és gyümölcshéj, káposzta- és salátalevél, tojáshéj, kávé- és teazacc, hervadt virág, szobanövények elszáradt levelei, virágföld, fahamu (max. 23 kg/m3), növényevő kisállatok ürüléke a forgácsalommal együtt, toll, szőr, papír, karton kis
mennyiségben feldarabolva (p1. konyhai papír, tojás doboz, de színes nyomdai termék nem),
gyapjú-, pamut- és lenvászon maradék jól feldarabolva, stb.

A déligyümölcsöket
rothadásgátló anyagokkal kezelik, hogy a hosszú szállítási és tárolási idő miatt bekövetkező minőségromlást megakadályozzák, amelyek károsak akomposzt mikroorganizmusaira. Ezért mielőtt felhasználjuk a héját ajánlatos jó alaposan megmosni.

A kertből

Levágott fű, kerti gyomok virágzás előtt, lomb (erről részletesebben a lombok komposztálása című fejezetben), tűlevél, szalma, összeaprított ágak, gallyak, elszáradt egynyári virágok, palánták, lehullott gyümölcsök, stb.

Az örökzöldek bizonyos fajtáinak (mint például a tuják) a friss lombjában a lebontó baktériumokat, gombákat károsító anyagok vannak, az ilyen lombot csak szárítva használjuk fel.

Mi nem kerülhet a komposztálóba?

A nagy forgalmú utak mentén nehézfém szennyeződéssel kell számolni, ezért az itt lekaszált füvet vagy más növényi maradványokat ne tegyük a komposztálónkba, főleg, ha a komposztot konyhakertben használjuk fel.

Nehezen vagy egyáltalán nem lebomló anyagok, pl. műanyag, veszélyes hulladéknak minősülő sütő olaj, porszívó gyűjtőzacskó (magas nehézfém tartalom), ételmaradék, hús, csont bár lebomlik (a csont csak igen nehezen) ne kerüljön a komposztálóba kóbor állatok, rágcsálók (egér, patkány) és fertőzést terjesztő legyek megjelenése miatt.

Húsevő állatok alma fertőzés veszélye miatt.

Fertőzött, beteg növényeket ne tegyünk a komposztálóba, bár a legtöbb gomba és baktérium elpusztul a lebontó fázisban, amikor a jelentős hőtermelés miatt a komposzthőmérséklete eléri az 55-60°-ot (kis mennyiségnél ezt nem mindenhol), de még így is vannak fajok, melyek ezt a hőmérsékletet átvészelik és így a fertőzést továbbterjeszthetik.

A komposztálás folyamata és feltételei

Oxigénellátás

A rangsorban talán a legfontosabb. Miért? A szerves anyagok biológiai lebontásának két lehetséges formája van, amit más-más mikroorganizmusok végeznek. Ha elegendő oxigén van, akkor az un. aerob fajok szaporodnak el, levegős lebontásról, korhadásról beszélünk.

Az oxigénhiányos állapotban az anaerob fajok szaporodnak el. Ekkor levegő nélküli lebomlás, rothadás lép fel. Ez utóbbi folyamatban a metán és egyéb szénhidrogének mellett kellemetlen szagú gázok (pl. ammónia, kénhidrogén, merkaptánok, savanyú szagú szerves savak, stb.) keletkeznek és szabadulnak fel. A rendszerből értékes nitrogén távozik ammónia formájában. Ugyanakkor egy elsavasodási folyamat is beindul.

A komposztálásnál mindent el kell követnünk, hogy a korhadás feltételét, azaz jó oxigén ellátást biztosítsunk. Tehát a komposztáló kiválasztásánál és a komposztálóbakerülő alapanyagok kezelésénél is fokozottan kell figyelnünk a jó levegőzés biztosítására. Ezért nem szabad például tömörítenünk a bekerülő alapanyagokat, illetve tanácsos úgynevezett szerkezetstabilitást biztosító anyagokat kevernünk az összetapadásra hajlamosak közé. Például a levágott füvet az összetapadás meggátolására előbb hagyjuk megszáradni vagy keverjük durvább anyagokkal (például faapríték, szalma, faforgács, falevél). Ugyanebből a célból ajánlatos a komposztot a folyamat során néhányszor átkeverni, hogy a komposzt belseje is elegendő oxigénhez jusson.

Nedvességtartalom

A víz igen érzékenyen befolyásolja a szerves anyagok bomlását. Ha kevés a nedvesség akkor a mikroorganizmusok szaporodása megáll, a lebomlás nem indul be vagy abbamarad. Ha túl sok a víz, akkor kiszorítja a részecskék közötti térből a levegőt, nem lesz elegendő oxigén a rendszerben. A szerves anyagok bomlása rothadássá alakul. Ezt kellemetlen szag jelzi. A komposztálás során megfelelő nedvességtartalomra kell törekedni, azaz se túl száraz, se túl nedves ne legyen. A nedvességtartalom egyszerűen megállapítható a helyszínen elvégezhető marokpróbával:

ha összenyomva vizet tudunk kipréselni belőle, túl nedves
ha összetapad, kedvező
ha viszont az anyag szétesik, akkor túl száraz, nem megfelelő

A komposztáló kiválasztásánál tehát az is fontos, hogy a kiszáradás megakadályozására megfelelően zárt legyen, le tudjuk fedni a csapadék okozta túlnedvesedés megakadályozására. Ha a komposztálódó alapanyagunk túl nedves keverjünk bele száraz anyagot, például faforgácsot. Ha száraz, öntözzük meg.

A CIN, azaz a szén-nitrogén arány

Szorgos munkatársainknak a mikroorganizmusoknak szénre és nitrogénre van szükségük, mégpedig megfelelő arányban, hogy jól működjenek. Ez roppant tudományosan hangzik, de ijedtségre semmi ok. Hogy számunkra a legkedvezőbb munkát végezzék, a szén és nitrogén aránynak 25-30:1 kell lennie. Ez annyit jelent, hogy 25-30-szor több szenet kell kapniuk, mint nitrogént. Ha túl sok a szén a baktériumok széndioxiddá oxidálják, ami gáznemű lévén elillan. Ha túl sok a nitrogén, az ammónia formájában szintén eltávozik. Az egyensúlyt eltalálni valóban művészet.

Természetesen házikerti körülmények között nem várhatjuk el őnmagunktól, legfeljebb csak törekedhetünk a tökéletes arányok betartására. Leegyszerűsítve elmondhatjuk, minél zöldebb, nedvdúsabb a nyersanyagunk, annál nagyobb a nitrogén és annál kisebb a szén tartalma. Magas nitrogéntartalmú anyagok: konyhai hulladék, zöldségmaradvány, fűnyesedék, híg trágyák, stb.
Minél szárazabb, barnább, annál több benne a szén és kevesebb a nitrogén.
Magas széntartalmú anyagok: fakéreg, faforgács, fűrészpor, avar, kartonpapír, stb.
Ha igen sok kerti hulladékunk van, akkor célszerű nitrogén pótlásról gondoskodni. Ez lehet fűnyesedék, alginit, vérliszt stb. Ezeket az anyagokat elegendő 30 centiméterenként vékonyan a komposztra szórni. Mezőgazdasági területen trágyafélékkel (pl. tyúktrágya, istállótrágya, különösen kiváló a lótrágya) pótolják a nitrogént. Egyes kertészek műtrágya hozzáadásával biztosítják a megfelelő nitrogéntartalmat. Biokertészek ezt elvetik.

Általában igaz, hogy minél többféle anyagot keverünk össze, annál biztosabb, hogy jó minőségű humuszt kapunk végtermékként.

A hőmérséklet szerepe

A rétegesen gyűjtött anyagok összekeverése után már kb. 3-5 nap elteltével hirtelen megemelkedik a hőmérséklet, mivel a komposztálás kezdeti szakaszában az intenzív lebontás jelentős hőtermeléssel jár. Ekkor a komposztálóban a hőmérséklet a 65-70° C-t is elérheti. Ez igen fontos a végtermék (komposzt) szempontjából, mivel ezen a hőfokon a kórokozók elpusztulnak, így a hőmérséklet higiénés feladatot tölt be.

A komposztálási folyamat fázisai

Miután megismertük a komposztálás feltételeit, kukkantsunk egy kicsit a komposztáló mélyére, és nézzük meg mi folyik a természet boszorkánykonyhájában. A komposztálásifolyamatban négy fázist tudunk egymástól megkülönböztetni. Ezek a következők:
  bevezető fázis
  lebontási fázis
  átalakulási fázis
  érési fázis

Bevezető fázis

Már a gyűjtőládában megkezdődik a könnyen lebomló anyagok bomlása, a hőmérséklet kezd emelkedni (kb. 40°C).

Lebontási fázis

Átforgatás után gyorsan beindul a cukrok, fehérjék, keményítő lebomlása, erősen hőtermelő szakasz. 50°C körül gombák, sugárgombák, 65°C fölött spórás baktériumok végzik a bontást, 75°C fölött, amit kémiai folyamatok hoznak létre, megszűnik a mikrobiológiai aktivitás (ilyen magas hőmérséklet kiskerti komposztálásnál nem jön létre) a komposztösszeesik. Ebben a fázisban a magas hőmérsékleten elpusztulnak a káros mikroszervezetek, magvak, gyommagvak, itt történik a komposzt higienizálása.

Felépítési fázis

A hőmérséklet folyamatosan csökken. A szénhidrátok, fehérjék mellett megkezdődik a nehezen bomló cellulóz és kissé a lignin bontása is. A komposzt benépesül talajlakókkal (férgek, ezerlábúak, ugróvíllások, ászkák, atkák stb.), az anyag lassanként megfeketedik. Ez a friss komposzt, ami a gyökerek számára még nem elviselhető.

Érési fázis

További hőmérséklet csökkenéssel jár együtt. Földigiliszták lazítják, keverik az anyagot, a humuszképződés és a mineralizálódás befejeződik. Lassan kialakul az érett komposzt, a giliszták elhagyják a halmot.

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás II.
5 (100%) 6 szavazat

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás I.

A hulladék nem szemét

Napjainkban a “hulladék” fogalma jelentős átalakuláson megy keresztül. A XX. század fogyasztója számára mindaz, ami azonnal vagy közvetlenül nem volt felhasználható, a szemétgyűjtőbe való felesleges anyaggá: hulladékká minősült. Pedig a hulladék nem szemét. Manapság az a felismerés, hogy az emberiség hosszú távú fennmaradása elképzelhetetlen a természet törvényeinek folyamatos figyelmen kívül hagyásával, elősegíti a természetközeli, környezettudatos életmód térhódítását. A természet arra tanít bennünket, hogy a földi élet alapja a biológiai körforgás, amelynek minden építőköve hasznos és pótolhatatlan szerepet tölt be. Ennek a szemléletváltozásnak köszönheti reneszánszát a komposztálás is.

A tápanyagokat pótolnunk kell!

Legyen példakép a természet! Mi történik az erdőben?
Az ősszel lehulló falevelek gyorsan benépesülnek talajlakókkal. Elkezdődik a levelek aprítása, a szerves anyagok lebontása, átalakítása, új bonyolult szervesanyagok felépítése. Így lesz az avarból értékes humusz, ami a növények tápanyaga. Az erdőben jól megfigyelhető tehát a tápanyagok körforgása.

Mi történik azonban a házikertekben?

Az őszi hónapokban, ha nem pillantanánk a naptárra, akkor is tudnánk az ég felé törő füstfellegekből, a házak elé kihelyezett, levelekkel teletömött műanyagzsákokból, hogy elérkezett a lombhullás időszaka. Ugyanezt tesszük az év többi részén, amikor a konyhai hulladéktól, a levágott fűtől a “kukába” hajítás útján szabadulunk meg. Tudjuk-e, hogy mindez értékes növényi tápanyag, a komposztálás alapanyaga? Nem árt emlékeztetni, hogy fáink, bokraink vagy más haszonnövényeink a talajból felvett tápanyagokat testük felépítésére használják. Így keletkeznek például a levelek is. A talajból elhasznált tápanyagokat előbb-utóbb pótolnunk kell. Ha a levelekben, a levágott fűben vagy más növényi részekben felhalmozott tápanyagokat elégetjük, vagy a szemétre hányjuk, növényeinket fosztjuk meg a továbbéléshez szükséges éltető erőtől.

Hulladékcsökkentés komposztálással

Hazánkban egy átlagos állampolgár évente hozzávetőleg 300 kg hulladékot termel. Ennek a háztartási hulladéknak egy jelentős hányada, kb. 30%-a olyan szerves anyag, amely különösebb nehézség nélkül komposztálható.
A komposztálás egyszerűen megvalósítható és nem más mint a háztartásban, a kerti munkák során keletkező szerves eredetű hulladékokban megtestesülő tápanyagok visszajuttatása a természetben zajló körfolyamatba.

A komposztálás aktualitása, hogy a 2001. január 1-én hatályba lépett Hulladékgazdálkodási
Törvény (2000. évi XLIII.) előírja, hogy a jelenleg hulladéklerakóba kerülő biológiailag le
bomló szerves anyag tartalmat
a) 2004 július 1 napjáig 75%-ra b) 2007 július 1 napjáig 50%-ra
c) 2014 július 1 napjáig 35%-ra kell csökkenteni.

Az Európai Unió fontos ajánlása a tagországok számára, hogy a települési szilárd hulladékban maradó biológiailag lebomló szerves anyag aránya ne legyen több 5%-nál.

Mi a komposzt?

A komposzt tulajdonképpen “mesterséges” humusz. Sötétbarna színű, erdei talajra emlékeztető szagú, a nővények számára nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmazó, magas szervesanyag tartalmú, földszerű anyag. A komposztálás pedig nem más mint “irányított humuszgyártás”. A gyártás szó itt csupán jelképesen értendő, hiszen magát a szervesanyag feldolgozást a természet gondjaira bízzuk. A mi dolgunk csupán az, hogy minél kedvezőbb feltételeket biztosítsunk a különböző mikroorganizmusoknak, gombáknak ugyanúgy, mint a folyamat végén a férgeknek, gilisztáknak, amelyek ezt meghálálva, nagy “szakértelemmel” végzik el a feladatukat.

A komposztálás jelentősége

Az eddigiekből is következik, hogy a komposztálás egyik fontos célja a hulladékmennyiség csökkentése.

A komposzt felhasználásának talajtani jelentősége:
A korábban szinte egyeduralkodó műtrágyázás által leromlott talajok szerveranyag tartalmának visszapótlása, az egészséges talajállapot helyreállítása. A műtrágyázásnál mindaz a tápanyag, amelyet a növények gyökerei nem tudtak rövid idő alatt felvenni, a lehulló csapadékkal bemosódott a talaj mélyebb rétegeibe is, szennyezve talajvizeinket. Akomposztálás előnye, hogy az ott keletkező humuszanyagokban a tápanyagok kötött formában vannak, melyeket a növények folyamatosan tudnak felvenni. Javul a talajok szerkezete, ami segíti annak levegőzését.
Sötét színe elősegíti a talajok gyorsabb felmelegedését.
A komposzt jelentős vízmegkötő képessége következtében javul a talaj vízháztartása. Nő a talajok biológiai aktivitása.
Fokozódik a növények ellenállóképessége a kórokozókkal, kártevőkkel szemben.
A nehezen oldódó ásványi tápanyagok, mikroelemek (pl. réz, mangán, cink, stb.) a növények által felvehetővé válnak.
A talajban esetleg előforduló méreganyagokat felületén megköti, abszorbeálja.

A komposztálás mellett szóló döntő érv az is, hogy ha a kertben keletkeze szerves anyagokat egyszerűen csak beássuk a talajba, az ott elkezdődő folyamatok során a lebontást végző baktériumok a működésükhöz szükséges nitrogént a talajból vonják el. Ennek következtében nitrogén hiányt okoznak. A komposztálódás folyamán ezzel szemben olyan baktériumok is megjelennek, amelyek a levegő nitrogénjét megkötve azt más baktériumok számára is felvehetővé teszik.

A szemléletformálás ugyanakkor ennek a rendszeres tevékenységnek szintén fontos hozadéka. Ez a tervszerű munka mindennapi tevékenységeink végiggondolására késztet, önkéntelenül is környezettudatosságra nevel.

Van-e káros vagy kellemetlen mellékhatása a komposztálásnak?

Ha a szabályokat betartjuk a komposztálás nem jár bűzzel, az egészségre vagy a környezetre káros anyagok nem keletkeznek.

Mi szükséges a komposztáIáshoz?

  megfelelő hely
  komposztáló
  aprító és néhány kerti szerszám
  komposztálható szerves anyag

Hely kiválasztása

Ha megszületett bennünk az elhatározás, először is alkalmas helyet kell találnunk a komposztálónk számára. Mivel a talajban lakó élőlények lesznek hűséges és szorgos munkatársaink, szükségünk van néhány négyzetméternyi szabad földterületre. Ha kertes házban lakunk, keresnünk kell egy jó vízelvezetésű, árnyékos helyet.

Komposztáló

Milyen komposztálót használjunk?

A helyi komposztálásnál leginkább két eljárás terjedt el, az un. prizmás és a tárolóedényben való komposztálás. Kis kertben leginkább tárolóedényben komposztálnak. Ennél két lehetőség áll előttünk: barkácsolhatunk magunknak komposzttárolót, de vásárolhatunk a kereskedelemben is.
Néhány dolgot azonban figyelembe kell vennünk. Ha fából készült tárolót szeretnénk, ne feledkezzünk meg arról, hogy a fa kevésbé tartós, korhadó anyag, amit védőszerrel kell bekenni. Csak természetes favédő szert használjunk, ami nem szennyezi a komposztot, azaz felhasználáskor nem veszélyezteti növényeinket. Gondoljunk arra is, hogy akomposztot az érés alatt ajánlatos időnként megkeverni, tehát olyan kiképzésű edényre van szükségünk, amelynél ezt könnyen megtehetjük Ugyanígy a kész komposztot is ki kell tudnunk a tárolóból “termelni”.

Zöldhulladék elszállítás, komposztálás I.
5 (100%) 10 szavazat

Kerti dísznövények védelme – Fertőző betegségek és kártevők

Az ismerteteken kívül számos egyéb károkozók és kertevők megjelenhetnek kertünkben, ennélfogva a védekezés lehetőségei rendkívül szerteágazóak. Mindenképpen törekedjünk elsősorban a megelőzésre, biztosítsuk növényeinknek az optimális életfeltételeket, és csak a legvégső esetben nyúljunk vegyszerekhez, mert esetleg nehezen helyrehozható hibát követhetünk el alkalmazásukkal. A természetben pl. a kártevőknek természetes ellenségeik élnek, amelyek tömeges elszaporodásukat megakadályozzák, de rendkívül érzékenyek a vegyszerekre. Helyezzünk ki madárodúkat, óvjuk a békákat, sünöket, mert sokat segíthetnek a rovarirtásban. Ha más megoldás nem adódik, csak akkor használjunk kemikáliákat, de ehhez feltétlenül kérjük szakember segítségét.

Vírus

Különböző elváltozásoknak az okozói, melyek károsítják a növényeket, pl. sárga vagy sárga pöttyös, barnás csíkos, torzult, mozaikos, foltos vagy kifakult erezetű levelek.
A szár, a levelek és a virág torz, a növény visszamarad a fejlődésben, vagy törpe növésű lesz. Terjedhetnek virágporral, hazavihetjük a beszerzett szaporítóanyaggal, palántával. A szerszámaink által okozott sérüléseken átterjedhet a betegség az ép növényre, leggyakoribb vírusvektorok a rovarok.
Védekezés: A vírusoktól fertőzött növényt meggyógyítani nem lehet, ezért csak a fertőzés megelőzésére tehetünk lépéseket. A szívó kártevők a beteg növényről a másikra telepedve átvihetik a kórokozót, ezért ezek elszaporodását meg kell akadályozni. Vírusmentes szaporító alapanyagokat vásároljunk. A fertőzött növényt az állományból emeljük ki és égessük el.

Baktériumok

Lágyrothadás

A baktériumos lágyrothadás a növény nyirkos, nedves, párás részeit, elsősorban az ilyen helyeken lévő sérüléseket fertőzheti meg.
A sérüléseket okozhatják szívó, rágó rovarkártevők, de a gondatlan művelés közben a szerszámok is felsérthetik az ép részeket. A gyenge ellenálló képességű, túlöntözött, túlzottan megműtrágyázott növények küzött a kórokozó gyakrabban jelenik meg és terjed el. A fertőzést a sárguló levelek jelzik.
Védekezés: Vásároljunk fertőzésmentes növényeket, és tartsuk jó kondícióban azokat.Csapadékos időben növényeinknek nagyobb figyelmet szenteljünk, mert a sikeres védekezés a probléma korai felismerésével egyszerűbb.
A beteg részeket távolítsuk el úgy, hogy az egészséges részekre ne vigyük át a fertőzést, majd égessük el.

Gombabetegségek

Levélfoltosság

A levélfoltosság általánosan elterjedt gombabetegség, elsősorban nedves körülmények között fertőz. A leveleken apró sárga vagy barnás foltok jelennek meg. Ha nem védekezünk, a gombák tönkretehetik a leveleket, és az elhanyagolt növények egy része elpusztulhat.
Védekezés: Egészségesen, jó kondícióban tartsuk növényeinket. Tartsuk tisztán a kertet, mert a betegséget okozó spórák a fertőzött leveleken a kerti szemétben is áttelelnek, A régi, elhalt leveleket vágjuk le a növényekről, és égessük el.
Sajnos nem kerülhető el a vegyszeres védekezés, amit már kora tavasszal szükséges elkezdeni. A rézpótló permetezőszereket
(Dithane M 45, Zineb, Orthocid, Buvicid stb..) felváltva és egymással kombinálva használhatjuk. A permetszerek alkalmazásában kérje szakemberek segítségét.
Rozsdabetegség

A rozsdabetegség leggyakrabban a muskátlit, az oroszlánszájat és az őszirózsát fertőzi meg. A betegség jellemző tünetei a levélen, a száron, kis dudorok formájában megjelenő, sárgásbarnás szinű spóratelepek. Az erősen fertőzött levelek elpusztulnak.
Védekezés : A beteg leveleket égessük el. Mésztartalmú, rézpótló vagy szisztemikus gombaölő szerekkel permetezzünk, az érzékenység figyelembevételével.
Szürkepenész

Ez a betegség csapadékos, párás időben rendkívüli kártételekre képes. A megtámadott növény hajtásán, levelein, de a virágon is szürke molyhos penészfoltok hatalmasodnak el.
Védekezés: A fertőzött részeket távolítsuk el, ha szükséges, az egész növényt égessük el. A betegség megfékezésére jól beváltak a felszivódó (szisztemikus) gombaölő permetszerek.
Lisztharmatgomba

A leveleken és a fiatat hajtások felszínén, főleg nyáron és ősszel, a száraz időszakokban jelennek meg a lisztes, fehér bevonatot képző gombtik. A fertőzött részek eltorzulnak, a növény pedig legyengül a fertőzés következtében.
védekezés: Kéntartalmú, kénpótló vagy szisztemikus gombaölő
szerekkel permetezzünk a fertőzés észlelésekor.
Peronoszpóra

Ez a gombabetegség szerencsére az egynyári és évelő növényeket ritkábban fertőzi meg. Főleg nedves, esős időben terjed. A levél felszínén sárgás foltok észlelhetők, míg a fonákján szürkés bevonat található. Erős fertőzés esetén a növény kondíciója leromlik.
A fertőzés észlelésekor réztartalmú, rézpótló vagy felszivódó szerekkel kéthetente permetezzük a növényt.
Fuzárium, hópenészbetegség

A fenti betegség főleg a fűféléket és némelyik virágzó növényt is megbetegíti.
Védekezés: Réztartalmú, rézpótló vagy felszívódó permetszereket alkalmazhatunk.
Palántadőlés

Ez a gombabetegség a fiatal növényeket fertőzi meg a gyökéren és a talaj fölötti szárészen. A leírt helyen a szár megbarnul, és elsorvad, a palánta eldől. Gyorsan terjed a fertőzés, ezért az észlelés után azonnal szükséges elkezdeni a védekezést. Ritkább vetés esetén megfelelő szellőztetéssel a betegség nem képes elhatalmasodni. Permetezzük le a palántákat pI. Dithan M 45 vagy Orthocid gombaölö szerekkel.
Hervadás

Amikor növényeink annak ellenére is hervadni kezdenek, hogy kertünk talaja nedves, nagy valószínűséggel egy veszélyes talajlakó gomba fertőzte meg növényeinket.
A kórokozó a talajban él, a gyökéren át jut a szervezetbe, és ennek következtében válnak működésképtelenné a szállítónyalábok a szarban.
védekezés: A beteg növényt nem tudjuk meggyógyítani, azt el kell távolítani az állományból.
Javasolt a talajcsere vagy az erre a betegségre érzékeny fajok (őszirózsa, margitvirág) mellőzése a virágágyásból.
Fekete gyökérrothadás

A fertőzött növény levelei megsárgulnak, majd hervadnak,a gyökerek megfeketedve elpusztulnak. Ettől a betegségtől leggyakrabban a muskátlik és a kerti oroszlánszájak szenvednek
Védekezés: Talajcserével vagy évente változó helyre történő, körültekintő kiültetéssel (vetésforgó).

Szívó kártevők

Ezek a kártevők legyengítik a növényeinket. A kártétel miatt a fejlődés lelassul, egyes növényi részek vagy az egész növény torzul. A szívó kártevők terjesztik a különféle betegségeket is (pl. vírusok, baktériumok).

Levéltetvek

A kártevők 1-3 mm nagyságú, zöld, fehér, szürke, sárga, fekete színű, kolóníában élő rovarok. Általában a fiatal hajtások csúcsán vagy a levelek fonákján növényi nedveket szívogatnak. Az ürüléküktől fényes, ragacsos a növény. Ez az ürülék a hangyák kedvelt tápláléka, gyakran szaporodnak el rajta a különféle penészgombák.
Kevés kártevő jelenléte esetén megoldás lehet erős vízsugárral leverni, vagy puha anyaggal letörölni a kártevőt. Készíthetünk házilag káliszappanoldatot, vagy főzhetünk csalánlevet, de erős fertőzés esetén csak vegyszeres permetezéssel (pl. Pírímor) küzdhetjük le.

Atkák

Hosszabb ideig tartó, egyenletesen meleg, száraz időjárás esetén szaporodnak el. A kártevők apró, piros, sárgás, zöld, barna vagy fekete színű, pókszerű rovarok, gyakran csak nagyítóval láthatóak. A hajtáscsúcson vagy a levelek fonákján szívogatnak, melynek következtében a levelek torzulnak, elsárgulnak és lehullanak. Jellegzetes tünet a finom pókhálószerű szövedék a fiatal részeken.                                                                                               Védekezés: Enyhe télen nagy számban telelhetnek át a kártevők, ezért kora tavasszal, metszés után tél végi lemosó permetezés (Biola, Agrol, gyümölcsfaolaj) szükséges. Száraz, meleg időjárás esetén öntözzük, zuhanyoztassuk gyakran a növényeket. Tenyészidőben atkaölő permetszerekkel (Mitac, Nissuron stb.) Védekezhetünk.

Pajzstetvek

A gyakran mozdulatlan kártevő 1-5 mm nagyságú, kerekded, zöldes-sárgás barna pajzs alatt szívogatja a növény nedveit. Újabban megfigyelhető változat a viaszos pajzstetű, mely vatta szerű bevonata alatt elrejtőzve még a vegyszeres védekezést is megnehezíti. A leveleket és a szárat károsítják. Erős fertőzés esetén a növény Fényessé, ragacsossá válik az ürüléktől, melyen penészgombák szaporodhatnak el.
Védekezés: Kis egyedszámnál a kártevőket levakarhatjuk a növényeinkről, ezután káliszappanoldattal alaposan permetezzünk. Erős fertőzöttség eseten kora tavasszal olajtartalmú permetszerekkel (Biola, Agrol, gyümölcsfaolaj) védekezzünk, tenyészidőszakban felszívódó rovarölő szereket szükséges alkalmazni.

Tajtékos kabóca

A kifejlett rovar rózsaszín, 3-4 cm nagyságú. A kártevő jelenlétét a száron található habos, ragacsos anyag teszi bizonyossá. Ebben a védőburokban fejlődnek ki a rovar lárvái, a növény nedveit szívogatva táplálkoznak. Gyakran rakja petéit a lángvirágokra és a margitvirágra.
Védekezés: A habot mossuk vagy törüljük le, aztán rovarölő szerrel permetezzünk.

Rügypoloska

A rügypoloska 5-6 mm nagyságú, zöld színű rovar.
Legkomolyabb kártételét a dáliákon tapasztaljuk. E nedvszívó poloskák jelenlétéről a ráncos, torz levelek, elszáradó bimbók vagy a féloldalasan kinyílt virágok tanuskodnak.
Védekezés: Rovarirtó szerekkel történik.

Üvegházi molytetű (tripsz)

A tripszek 1-2 mm nagyságú fehér rovarok. Ha megmozdítjuk a fertőzött növényt, a molytetvek felröppennek, és egy közeli helyre rejtőznek el. Általában a levélfonákon szívogatják a növény nedveit, a levelek megsárgulnak és lehullanak.
Védekezés: Gyenge fertőzés esetén megoldás a csalánfőzettel vagy a káliszappanoldattal való permetezés. Tömeges elszaporodása esetén felszívódó rovarölő szert szükséges alkalmazni.

Rágó kártevők

Hernyók

Különféle fajok hernyói számára jelentenek táplálékot a virágágyi dísznövények. Egyes fajok megrágják a leveleket és a szárat, mások a leveleket összesodorva bebábozódnak a dísznövényeken.
Védekezés: Kis egyedszám esetén szedjük össze a hernyókat, nagy kártétel esetén felszívódó rovaröIő szerrel permetezzünk.

Gyökérrágó férgek, lárvák és hernyók

Gyökérrágó lepke hernyója
Vincellérbogár lárvája
Bagolypille hernyója
Cserebogárpajor
Drótféreg
Védekezés: A fenti kárlevük ellen a talajba bedolgozott talajfertőtlenítő rovarirtó szerek jelentik a védekezés hatékony lehetőségét.

Gyászszúnyogok

Az apró fekete rovarok ártalmatlanok, de a lárvák a fiatal palánták gyökereit rágva oly mértékben károsíthatnak, hogy jelentős veszteség lesz a végeredmény.
Védekezés: Mérsékelt, de elégséges öntözés beállításával, rovarölő szerek hasznalatával.

Földibolha

Talajban élő, néhány mm nagyságú, fekete színű ugró rovarok leggyakrabban a fiatal keresztes virágú növényeket károsítják. A növény levelein, szárán okoznak sérülést a rágásukkal, aminek következtében a fiatal növények gyakran elpusztulnak.
Védekezés: A levélen megjelenő első lyukak észlelése után rovarölőszerekkel védekezzünk.

Fülbemászók

A fülbemászók éjjeli kártevők, napközben elrejtőzve pihennek a talajban vagy más árnyékos, nyugodt helyen. Gyakran a virágokat károsítják, csúffá rágva a sziromleveleket.
A dáliák, a rézvirágok, a violák és a margitvirág károsul rendszeresen általuk.
Szedjük össze a rovarokat amennyiben túlzott mértékben elszaporodnak, rovarölő szerekkel védekezzünk.

Aknázólégy

Az apró lárvák károsítanak, kirágjak a levél belső, zöld szöveteit. A rágott részek kezdetben fehér színűek, később kiszáradva megbarnulnak. Nagy egyedszám kártétele esetén a növények elpusztulhatnak.
Védekezés: Felszívódó rovarölő permetszer alkalmazásával.

Ászkarákok

A kert hűvösebb részén, nyirkos helyen gyakran találunk a téglák, rönkök alatt apró, szürke 5-10 mm nagyságú, szelvényezett, tojásdad páncél alakú, lapos rovarokat. Ha napközben megzavarjuk, a fény elől azonnal elbújnak. Éjszakai kártevők, számtalan virágos kerti növény zöld részeit rágják.
Védekezés: Éjszakai permetezéssel, amikor a rovarok aktívak.

Csigák

A meztelen- és a házas csigák is a növény zöld részeivel táplálkoznak. Jelentősebb kártételre a veszedelmes meztelencsigától számíthatunk. A kisebb, fiatal növényeket teljesen lerághatja. Kártételét a leveleken rágott lyukak és a fénylő, nyálkás “lábnyoma” jelzi.
Jelenléte a sűrű ültetésű, árnyékos, nyirkos, párás, vizes helyeken gyakori.
Védekezés: A kereskedelemben megvásárolható csigaölő szerek rendszeres használatával megakadályozható a tömeges elszaporodás.

Vincellérbogár

A szürkésfekete, 1 cm-es méretű, éjjel aktív kártevő a leveleket rágja. A lárvaalak a talajban él, és a gyökereket pusztítja.
Védekezés: Éjjel, lámpa fényénél összeszedhetjük a növényeket rágó egyedeket, vagy rovarölő permetszerrel irthatjuk. A lárvákat parazita fonálférgek telepítésével hatékonyan elpusztíthatjuk

Emlősállatok

Vakond

Száraz időszakban a rendszeres öntözés a pázsitban vagy virágágyásokban az elszaporodó rovarok után kutatva bosszantó kárt tud okozni a gyökerek durva károsításával.
Védekezés: Ne pusztítsuk el az állatot, vakondcsapdával fogjuk be, és másokat nem zavaró helyen engedjük szabadon. Elemmel működő elektromos vakondriasztó készülékkel távol tarthatjuk az ágyásoktól.

Kutya és házimacska

A fiatal állatok játék közben nagy felfordulást tudnak csinálni az ágyásokban. A neveletlen kutya elássa a fölös táplálékot, majd alkalmas időben előszedi, miközben nem igazán vigyáz törékeny növényeinkre. A macska pedig gondosan eltakarja, a laza, szárazabb virágágyi talajjal kötelességtudóan bekaparja ürülékét, miközben kárt tesz az elvetett magvakban és a fiatal palántákban.
Védekezés: Hát nem egyszerű a feladat. Dédelgetett kedvenceinkről lévén szó, nem igazán gyakorlat a fentebb írt kemikáliákat alkalmazni. Javíthatunk a helyzeten, ha a célterületet őrölt borssal – csípős paprikával – beszórjuk. Újabban már megvásárolhatók az elektromos kutya- és macskariasztók is. És a témához kapcsolódva egy utolsó megjegyzés a cicákat szerető és akár több állatot is örökbe fogadó állatbarátok számára: Tiszteljék a közelben lakó embertársaik türelmét, kiemelten a szomszédok közül is a szorgalmasan kertészkedőkét. A cicák nagy felfedezők, és mindig a legjobban művelt, rendszeresen gondozott ágyásokat választják.

Kerti dísznövények védelme – Fertőző betegségek és kártevők
5 (100%) 16 szavazat

Kerti dísznövények védelme – A szélsőséges tényezők kártétele

Hőmérséklet

Ha ősszel későn ültetjük ki a hagymásokat, felfagyás következhet be a gyenge gyökeresedés miatt. Forró napsütésben a hideg vizes öntözés káros lehet (perzselés) a növényekre. A téli hideg egyes növényekben kárt tesz.
Védekezés: Időbeni ültetés, reggeli, késő délutáni öntözés, talaj- és növénytakarás (lomb, komposzt).

Víz

 Hiánya hervadást, száradást okoz, és kártevők (pl.takácsatkák) elszaporodásához vezet. Egyenlőtlen vízellátás pl. fokozott fagyérzékenységgel párosulhat. Bősége a talaj elsavanyodását okozhatja.
Védekezés: A növény ökológiai igényeinek megfelelő vízmennyiség biztosítása.

Szél és por

A nagyobb levelű növények erős szélben összetörhetnek, a lerakodott por beszennyezheti a növényt.
Védekezés: Szélnek kitett helyre csak odavaló, edzett növényeket ültessünk, a port az eső hiányában mossuk le a növényekről.

Fény

Fényhiány esetén sárgulnak és megnyúlnak a hajtások.
Védekezés: A növény igényeinek megfelelő fényviszonyok biztosítása. Az árnyékból az erős fényre tett növény napégést szenved, inkább reggel és késő délután palántázzunk, ültessünk.

Tápanyagok

Rendkívül összetett probléma kialakulásához vezethet hiányuk és többletük is, melyet a növények jeleznek. Pl.: a nitrogénhiányt a csökött növekedés és apró levelek, többletét haragoszöld, buja növekedés jelzi. Védekezés: Optimális tápanyagmennyiség kijuttatása.

Kerti dísznövények védelme – A szélsőséges tényezők kártétele
5 (100%) 4 szavazat

A házipatikában megtalálható gyógynövények III.

Házipatika és a gyógynövények

METÉLŐPETREZSELYEM (petroselinum crispum var. crispum): Nem mélyre hatoló karógyökeréért, hanem többszörösen összetett, aromás, friss, világoszöld, C-vitaminban a narancsnál is gazdagabb leveleiért termesztett, 40 cm magasra növő kétéves növény. Lapos ernyővirágzatot alkotó kicsiny, sárgászöld virágai a második év végén nyílnak. Amint ezek elkezdenek magot érlelni, befejeződik az új levelek képzésére.

Gondozása: A mínuszokat is elviselő, hidegtűrő növény a déli nap elől árnyékkal takart napos vagy félárnyékos előhelyet és a friss, könnyű, tápanyagban gazdag talajt szereti. A 20 celsiusfok körüli hőmérséklet, az egyenletesen bőséges víz- és tápanyag-utánpótlás, valamint a gyenge fény elősegíti a zsengébb állapot fenntartását. Pangó vízre igen érzékeny. Kora tavasszal magvetéssel szaporítjuk, de ha újravetjük, folyamatosan szedhetjük a zöldjét.

Hatóanyagai: C- és E-vitamin, illóolaj, karotin, ásványi anyagok (vas, kálcium)

Hatóanyagot tartalmazó részek: levelek.

A gyűjtés ideje: a teljes növekedési idény alatt. Frissen, szárítva és mélyhűtve használjuk.

Gyógyhatása: Étvágygerjesztő, gyomorerősítő, görcsoldó és szélhajtó hatásának köszönhetően fokozza a gyomor- és béltraktus működését, enyhíti az emésztési panaszokat. Erős vízhajtó, vértisztító és vizelethajtó hatása miatt a máj, a vese és a húgyutak tisztítására és méregtelenítésére alkalmazzák. Segít eltávolítani a vese- és epeköveket. Csökkenti a reumatikus fájdalmakat és az allergiás reakciókat. Serkenti a menstruációt, és enyhíti az azt megelőző kellemetlen görcsölést, fejfájást, mellfeszülést, vízgyülemet. Szülés után gyorsítja a méh visszaalakulását. Magas vitamin- és ásványianyag-tartalma révénélénkiti az anyagcserét, és fokozza a vitalitást. Tisztítja és szépíti a bőrt.

Arcvíz pattanásos arcbőrre: 2 evőkanál felaprított petrezselyemlevelet leforrázunk 1 csésze borsmentateával, letakarva fél óráig állni hagyjuk, majd leszűrjük, és belemártogatott vattacsomóval borogatjuk a megtisztított arcbőrt. A levelek friss, préselt levével szintén eredményesen kezelhetjük a pattanásos bőrt.

Tipp: A finomra vágott leveleket csak a főzés végén vagy tálaláskor adjuk az ételekhez, máskülönben elveszítik magas vitamintartalmukat!

NAGY CSALÁN (urtica dioica): Az 1-1,5 m magasra is megnövő évelő vadnövényt a fiatal levelek és a hajtás kivételével hangyasavat tartalmazó csalánszőrök borítják (de a főzés során elveszíti méreganyag-tartalmát). Kis fürtökben álló zöldesfehér virágai májustól júliusig nyílnak.

Gondozása: Napos vagy félárnyékos helyen, nitrogéndús, humuszos talajban érzi jól magát. Mérsékelt öntözést kíván. Tavasszal magvetéssel vagy gyökérosztással szaporítjuk, de kiültethetünk kertészetben vásárolt palántákat is. Kiirthatatlanul terjed erős, sárga, tarackjaival egyetlen jól fejlett tő akár 2- 3000 magot is érlelhet.

Hatóanyagai: aminosavak, flavonoidok, kávésav-származékok, ásványi anyagok (levél), fitoszterolok, lecitinek, cserzőanyagok, poliszacharidok (gyökér)

Hatóanyagot tartalmazó részek: levelek, gyökér.

A gyűjtés ideje: májustól augusztusig. Frissen vagy szárítva használjuk.

Gyógyhatása: Levelét vérképző és erősítő-roboráló szerként alkalmazzuk. Erős vértisztító, alaposan átmossa a veséket, ezért fontos összetevője a tavaszi tisztító- méregtelenítő kúrákban használt keverékeknek. Eredményesen használjuk a tavaszi fáradtság megelőzésére, vitamin- és ásványianyag-pótlásra. Vizelethajtó tulajdonsága miatt jót tesz magas vérnyomás esetén. Igénybe vesszük vese- és hólyagkő képződés ellen, a húgyúti betegségek, az artritisz és a lágyreumatizmusok gyógyításában, antiallergén hatása miatt szénanátha és asztma ellen. Csökkenti a vércukorszintet, javítja az anyagcserét. Külsőleg különböző bőrbetegségekre, erősen zsíros és korpás haj ápolására használjuk. A gyökér gyógyhatására ödéma, reuma és köszvény esetén számíthatunk. A rákmegelőző és -gyógyító gyógynövények egyike.

Vesekőhajtó csalántea: 100 g friss csalánlevelet 10 percig áztatunk 2 l hideg vízben, majd 3-5 percig melegítjük. A tűzről levéve még 15 percig áztatjuk. Mintegy lökésterápiaként 20 perc alatt meg kell inni, de csak ha előzőleg görcsoldókat alkalmaztunk.

Tipp: Egy marok aprított vagy porított csalángyökeret 5-10 percig főzünk 5 dl almaecetben, majd leszűrjük és naponta a fejbőrbe masszírozzuk. Kiváló hajhullás elleni szer.

ORVOSI CITROMFŰ (melissa officinalis): 70 cm-es, terebélyes évelő növény egyenes, elágazó, négyszögletes szárral, ovális, csipkés szélű, finoman szőrös, intenzív citromillatot árasztó levelekkel. Csoportokban növő, apró, krémszínű virágai júniustól augusztusig nyílnak.

Gondozása: A napos vagy félárnyékos, szélvédett helyet és a laza, homokkal kevert, humuszban gazdag, jó vízáteresztő talajt kedveli. Rendszeres öntözést kíván. Ha virágzás után visszavágjuk, elegendő mennyiségű friss levélhez jutunk, a növény nem fog fásodni, és nem szórja a magokat. Ha kora tavasszal magvetéssel szaporítjuk, az előnevelt növénykéket akkor ültethetjük ki, amint fölmelegszik az idő, de szaporíthatjuk dugványozással és tőosztással is, illetve érdemes kertészetben vásárolni egy-két felnőtt példányt.

Hatóanyagai: illóolajok, cser- és keserűanyagok, kávésav-származékok, flavonoidok.

Hatóanyagot tartalmazó részek: levelek és hajtáscsúcsok virágzás előtt, virágok.

A gyűjtés ideje: májustól októberig. Frissen vagy szárítva használjuk.

Gyógyhatása: Baktérium-, vírus- és gombaölő hatású szer. Leviszi a lázat, izzaszt, gyógyítja a megfázásos eredetű gyulladásokat, a krónikus hörghurutot. Görcsoldó és nyugtató hatásának köszönhetően megszünteti az idegi alapú gyomorbántalmakat, hasüregi fájdalmakat, serkenti az emésztést, javítja a bélműködést és az epe munkáját, az étvágyat. Kiváló idegnyúgtató és feszültségoldó, lassítja a gyors, zakatoló szívverést, enyhíti a migrénes fejfájást, erősíti a központi idegrendszert, könnyű álmot hoz. Alkoholos kivonatával zúzódásokat, véraláfutásokat, reumás testrészeket borogatunk.

Karmelita-cseppek: 3 marok citromfüvet 10 napig áztatunk 1 l, 40 százalékos tiszta szeszben, amelybe 3 teáskanál angyalfűgyökeret és egy citromkarikát is tettünk. Leszűrjük, 3-3 db fahéjjal és szegfűszeggel még 48 óráig érleljük, majd leszűrjük, és sötét, hűvös helyen tároljuk. Naponta 3-szor 20-25 cseppet fogyasztunk belőle nyugtatásra, görcsök oldására vagy az étvágy javítására.

Tipp: Hatékonyabb lesz a gyógymasszázs, ha a fölkent krémbe citromfűolajat cseppentünk, és a stressz pontokat így masszírozzuk.

ORVOSI ZSÁLYA (salvia officinalis): 60 cm magas, erősen elágazó, négyszögletes, enyhén fásodó szárú, örökzöld félcserje vastag, ovális, bársonyos, fűszeres-kámforos illatú, hamvaszöld levelekkel. Tömött álfüzérbe rendeződő kékes-lilás virágai nyár elejétől nyílnak.

Gondozása: Napos,meleg helyen, száraz, semleges vagy meszes, tápanyagban szegény, jó vízáteresztő talajban érzi jól magát. Tavasszal visszavágva serkenthetjük kellemes, csípős ízű leveleinek növekedését. Virágzás után, ősszel ismét vissza kell metszeni. Szaporíthatjuk magvetéssel, de érdemesebb különböző fajtákból és változatokból fiatal példányokat vásárolni, amelyeket később tőosztással, tavaszi dugványozással, őszi bujtással szaporíthatunk.

Hatóanyagai: keserű- és cseranyagok, szaponin, flavonoidok, tujont, cineolt és kámfort tartalmazó illóolaj.

Hatóanyagot tartalmazó részek: hajtások virágzás előtt, levelek.

A gyűjtés ideje: késő tavasztól késő őszig. Frissen és szárítva használjuk.

Gyógyhatása: Gyomor- és bélpanaszokra – felfúvódásra, szélhajtásra, hasmenésre, bélgyulladásra -, a gyomor- és béltevékenység, valamint az étvágy fokozására használjuk. Serkenti az epeműködést, megkönnyíti az emésztést. Visszaszorítja a testnedvek termelődését: csökkenti a nyálelválasztást, és mivel csillapítja a túlzott verejtékezést, ajánlható változókorban levő nők számára. Hormonális bajok gyógyítására szintén felhasználjuk. Serkenti az agyműködést, lassítja az öregedést folyamatát. Antibakteriális, gyulladásgátló hatásának köszönhetően külsőleg alkalmazva kiváló gargalizáló- és szájöblítő szer gyulladt nyálkahártyára, torokgyulladásra, fogínyvérzésre, de jó kisebb bőrsérülésekre és -gyulladásokra, tályogokra, kelésekre is. Fürdővízhez adva segíti a bőr tisztulását.

Tea szájöblítésre, gargalizálásra: 2 teáskanál friss vagy szárított zsályalevelet leforrázunk 1,5 dl vízzel, 10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Langyosan naponta többször öblögetünk vele.

Tipp: Ha a friss leveleket főzés előtt egy pillanatra forró vízbe mártjuk, és úgy tesszük az ételekbe, illóolajainak intenzívebben gazdagítják ízüket.

A házipatikában megtalálható gyógynövények III.
5 (100%) 5 szavazat

A házipatikában megtalálható gyógynövények II.

Házipatika és a gyógynövények

KERTI ROZMARING (rosmarinus officinalis): Az 1 m magasra is megnövő fagytűrő, örökzöld évelő növény egyenes, barna ágain illatos, gyantás, fényes, tűszerű, enyhén szőrözött levelek ülnek. Kicsiny, halványkék, nektárban gazdag virágai kora tavasztól nyár elejéig nyílnak, de szép időben másodvirágzás is előfordul.

Gondozása: A meleg, napos helyet és a jó vízelvezetésű, termékeny, meszes talajt kedveli. Óvjuk a túlzott nedvességtől, a szárazságot inkább elviseli! Átteleltetés után, tavasszal vissza kell vágni. Lehet kora tavasszal magvetéssel, de sokkal egyszerűbb a meglevő tövek földre hajló ágainak bujtásával szaporítani, sőt az a legcélravezetőbb, ha a növény 6-8 leveles hajtáscsúcs dugványát nyirkos homokban meggyökereztetjük, majd beültetjük cserépbe.

Hatóanyagai: illóolaj (cineol, kámfor), szaponin, keserű- és cseranyagok, flavonoidok.

Hatóanyagot tartalmazó részek: levelek és hajtáscsúcsok virágzás alatt és után.

A gyűjtés ideje: májustól szeptemberig. Frissen és szárítva használjuk.

Gyógyhatása: Teáját emésztési panaszokra – szélhajtóként, étvágygerjesztésre, görcsoldásra, gyomorrontásra, epehajtásra – alkalmazzuk. Serkenti a májműködést, megszünteti a teltségérzetet és a felfúvódást. Vizelethajtó és gyulladásgátló hatású, fertőtleníti a vesét és a húgyutakat. Hasznát vesszük fejfájás, menstruációs zavarok, szédülés és memóriazavarok esetén. Regeneráló és serkentő hatása miatt jó eredménnyel alkalmazható az idült betegségekből valófelépülés időszakában és a szellemi frissesség fokozására, sőt úgy tartják, hogy enyhíti a másnaposság gyötrelmeit is. Külsőleg nehezen gyógyuló sebek, száj- és garatsérülések, idegfájdalmak, reumás és ízületi panaszok kezelésére használjuk.

Rozmaringfőzetek: Tea: 1 teáskanál rozmaringlevelet leforrázunk 1,5 dl vízzel, negyed óráig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Szükség esetén naponta több csészével is fogyaszthatunk belőle. Frissítő fürdőadalék: 50 g levelet leforrázunk 1l vízzel, fél óráig állni hagyjuk, majd leszűrjük, és hozzáadjuk egy kád fürdővízhez.

Tipp: A rozmaring kámforos-kesernyés aromája olyan intenzív, hogy könnyen elnyomja a többi ízt, ezért bánjunk vele óvatosan! Tároljuk jól záródó üvegben, mert az illata elillan.

KERTI SARKANTYÚKA (tropaeolum majus): Egynyári kúszónövény igen hosszú hajtásokkal, a szárakon ülő kerek, pajzs alakú, jól láthatóan erezett, hullámos szélű levelekkel és a hónaljukban ülő gyönyörű, narancssárgás-pirosas, trombita alakú, hosszú sarkantyúval díszített, édeskés illatú virágokkal.

Gondozása: A könnyű, közepes termőképességű, egyharmad részben kéreggel kevert, jó vízelvezetésű talajt és napos helyet szereti, de a félárnyékot is elviseli. Zavartalan növekedéshez elengedhetetlen a rendszeres öntözés, de a pangó vizet nem tűri. Tápanyag-utánpotlásra nincs szüksége, mert az inkább a levelek növekedését serkentené, nem pedig a virágokét. Ha a cserépben vagy ládában nevelt példányokat felfuttatjuk falra vagy virágrácsra, bőséges virágtermésre számíthatunk. Áprilisban magvetéssel szaporítjuk: egy-egy cserépben meleg helyen 3-4 magból palántákat nevelünk, amelyeket a májusi fagyok elmúltával kiültetünk. A hervadt virágokat rendszeresen le kell vágni, mert az újabbak így nyílnak sokáig. Mivel könnyen tetvesedik, akár többször is le kell mosnunk, ha pedig ez nem segít, vissza kell vágnunk.

Hatóanyagai: antibiotikus hatású mustárolaj, illóolaj, C-vitamin, vas, kálium.

Hatóanyagot tartalmazó részek: levelek, virágok és bimbók

A gyűjtés ideje: májustól októberig.

Gyógyhatása: Csíraölő hatása miatt eredményesen alkalmazható fertőzések, elsősorban húgyúti gyulladások gyógyításában. Köptetőként használjuk légúti betegségeknél. Fokozza a szervezet ellenálló képességét. Étvágygerjesztő hatású, ugyanakkor enyhe hashajtóként is szolgál. Őshazájában, Peruban sebet gyógyítanak vele. Alkalmas fertőzött, gyulladt bőr ápolására, zsíros, korpás haj mosására, a hajnövekedés fokozására.

Sarkantyúka-bőségtál: Mind a vitaminokban gazdag, zsenge levelek, mind a lédús virágok mustáros-fűszeres ízűek. Előbbieket felaprítva salátákban, mártásokban vagy zöldfűszerként, utóbbiakat egészben vagy összevágva, nyersen vagy forrázva fogyasztjuk, illetve díszítésre használjuk.

Tipp: A sarkantyúka virágbimbóit a savanyúságokhoz hasonlóan el lehet tenni ecetes-sós lében. A végeredmény: pikáns fűszercsemege és dekoratív konyhai díszítőelem!

KÖZÖNSÉGES LEVENDULA (lavandula angustifolia): 40-60 cm magasra növő, bokrosodó félcserje elágazó, szürkészöld ágain hosszúkás, pödrött szélű, ezüstös szőrökkel fedett levelekkel. Erős illatú lila virágai nyár közepén jelennek meg hosszú szárú álfüzéreken, s amikor ezek alsó része nyílni kezd, begyűjthetjük a virágokat. A füzéreket fellógatva szárítsuk meg, majd morzsoljuk le a virágokat, és tároljuk jól lezárva!

Gondozása: Jellegzetes aromája kialakulásához sok napfényre, szélvédett, meleg helyre és meszes, kissé száraz talajra van szüksége. Elvirágzás után a töveket kétharmadnyira visszavágjuk, ezzel serkentve a bokrosodásukat. Nyár végén már ne öntözzük a levendulát, mert a friss hajtások télen visszafagynak! Ha magvetéssel szaporítjuk, a meleg helyen nevelt palántákat a májusi fagyok után ültethetjük ki, de egyszerűbb kertészetben megvásárolni a cserepes példányokat. A levágott hajtásokat eldugványozhatjuk, a nagyobb tövekből tőosztással szaporíthatunk.

Hatóanyagai: cser- és keserűanyagok, kávésav-származékok, szaponinok, illóolajok.

Hatóanyagot tartalmazó részek: levelek, hajtásvégek, de elsősorban a virágok.

A gyűjtés ideje: júliustól augusztusig. A virágokat szárítva használjuk.

Gyógyhatása: Mind teája, mind illóolaja fájdalomcsillapító, görcsoldó hatású, így enyhíti a fejfájást, oldja az idegfeszültséget, megnyugtat. Csillapítja a gyomor-bélrendszeri, valamint a menstruációs görcsöket. Serkenti az emésztést, javítja az epeelfolyást, fokozza a vastagbél perisztaltikus mozgását, segíti a hasnyálmirigy munkáját. Eredményesen használható idegrendszeri eredetű emésztési zavarok, tériszony és tengeribetegség ellen. Fertőtlenítő, hűsítő, nyugtató hatása miatt alkalmas égési sebek, rovarcsípések, bőrfertőzések kezelésére.

Álomba ringató levendula: Tea: 1-2 teáskanál szárított virágot leöntünk 1,5 dl forrásban levő vízzel, lefedve 10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Elalvás előtt isszuk meg. Fürdő: 100 g szárított virágot leforrázunk 2 l vízzel, 5 percig állni hagyjuk, és beleöntjük a kád vízbe. Lefekvés előtt fél órával 20 percig fürdünk benne.

Tipp: Készítsünk saját provencei fűszerkeveréket! Ennek összetevői a levendulán kívül bazsalikom, borsikafű, édeskömény, izsop, kakkukfű, oregánó, rozmaring és zsálya.
LÁNGVÖRÖS KASVIRÁG (echinacea purpurea): 70-90 cm magas, lágy szárú évelő növény, vaskos, barázdált szárán vékony lándzsás, bőrnemű, mélyen erezett, érdesen szőrös levelekkel. Gyökeréből számos mellékgyökér ered. Egész nyáron pompázó, enyhe mézillatot árasztó fészekvirágzataiban a középső aranybarna, kúpos csöves virágokat kezdetben felálló, később lecsüngő pirosasrózsaszínű nyelves virágok veszik körül.

Gondozása: A meszes, humuszban gazdag, jó vízelvezetésű talajt és napos helyet szereti, de félárnyékban is megél. Ha túlöntözzük, elrothadnak a gyökerei. A kora tavasszal elvetett magokból kikelt palántákat májusban ültetjük ki, de tavasszal a gyökerek feldarabólásával gyökérdugványokról, illetve télen az idősebb növények tőosztásával is szaporíthatjuk. A virágzás után gyűjtsük össze és szárítsuk meg a magokat, majd vágjuk vissza a növényt! Minden télen ültessük új földbe!

Hatóanyagai: poliszacharidok (arabinogalaktánok), poliinek, kávésav-származékok, illóolaj.

Hatóanyagot tartalmazó részek: levelek, virágok, de elsősorban gyöktörzs.

A gyűjtés ideje: nyílás idején (levelek, virágok), tavasszal és ősszel (gyöktörzs).

Gyógyhatás: Kiváló méregtelenítő, tisztítja a vért és a nyirokrendszert. Serkenti az immunrendszert, fokozza a szervezet fertőzésekkel szembeni ellenálló képességét. Baktérium- és vírusellenes hatású, növényi antibiotikum. Megállítja a gennyképződést és a szövetpusztulást, jól alkalmazható különböző lég- és húgyúti fertőzések és kötőszöveti gyulladások gyógyításában. Jótékony hatású allergia esetén. Antibiotikus, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatását felhasználva külsőleg mérges rovarcsípéseket, elfertőződött, rosszul gyógyuló felületi sebeket, keléseket, tályogokat, üszkösödéseket, kisebb égési sérüléseket fertőtlenítünk és kezelünk vele.

Immunerősítő, közérzetjavító tea: Szárított, aprított kasvirággyökér, fehérüröm- és borsmentalevél egyenlő arányú keverékéből 2 teáskanálnyit leforrázunk 1,5 dl vízzel, lefedve, időként megkeverve 10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Naponta 2-3 csészényit fogyasztunk belőle.

Tipp: Ha nátha, torokfájás vagy influenza kezdeti stádiumában naponta 5-ször 5-10 csepp kasvirágtinktúrát fogyasztunk, hamarabb megszűnnek a kellemetlen tünetek.

METÉLŐHAGYMA (allium schoenoprasum): A föld alatt sok apró hagymát fejlesztő évelő növény, 20-30 cm hosszú vékony, sötétzöld szárral és erős illatú, enyhén csípős aromájú, üreges levelekkel. Halvány- vagy sötétlila, rózsaszín vagy fehér, harangszerű virágokból álló gömbölyded álernyői kora nyáron jelennek meg és egész nyáron virítanak.

Gondozása: A napos vagy a félárnyékos helyet és a tápanyagban gazdag, meszes talajt kedveli. Rendszeres öntözést és többszöri tápanyag-utánpotlást igényel. Ha folyamatosan szedjük (a leveleket valamivel a talaj felett levágva), akkor a hagymatő mindaddig hozza az új, zsenge leveleket, amíg meg nem jelennek a virágzatok. Ősz végén a növényt tovább nevelhetjük bent, az ablakpárkányon,és egész télen frissen szedhetjük lédús leveleit. A tél végén az ablakpárkányon elhelyezett szaporítóládában előnevelt új töveket tavasz végén ültethetjük ki a szabadba, akár sorokban, akár kis csoportokban. A régi töveket tőosztással is szaporíthatjuk.

Hatóanyagai: vitaminok, illóolajok, ásványi anyagok, nyomelemek

Hatóanyagot tartalmazó részek: levelek.

A gyűjtés ideje: tavasztól ősz végéig.

Gyógyhatása: Az egyik legjobb és legolcsóbb téli vitaminforrás és immunerősítő. Étvágygerjesztő és gyomorerősítő hatású, serkenti az emésztést, ezért ajánlják különböző gyomorproblémákra, sőt székrekedésre is. Csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet. Mustárolajának köszönhetően csíraölő és rákellenes hatással is rendelkezik.

Snidlinges fűszervaj: A friss metélőhagymát fűszervajként ” tartósítva ” felhasználhatjuk hidegtálakhoz, mártásokhoz és sültekhez. A kis gyűrűkre felvágott leveleket alaposan elkeverjük lágy, sótlan vajban, hengert formálunk belőle, zsírpapírba tekerjük, és felhasználásig legalább 24 órán keresztül hűtőben tartjuk.

Tipp: Mélyhűtve, megszárítva és főzés közben sokat veszít magas C-vitamin-tartalmából, ezért csak frissen fogyasszuk, illetve a főzés utolsó perceiben tegyük az ételekbe! Friss virágaival eceteket, olajokat, salátákat ízesíthetünk.

A házipatikában megtalálható gyógynövények II.
5 (100%) 5 szavazat

A házipatikában megtalálható gyógynövények I.

Gyógynövények I.

BORSMENTA (mentha x piperita): Lágy szárú évelő növény négyszögletes keresztmetszetű, sötétlila szárán párban ülő, ovális, hegyes, fogazott levelekkel; fűszeres illatát a rajtuk található illóolaj-termelő álszőrök adják. Kicsiny, illatos, rózsaszín vagy halványlila virágai füzérvirágzatban nyílnak. 60-80 cm magasra nő, és föld alatt fejlesztett elágazó, tarackszerű hajtásaival gyorsan terjed.

Gondozása: Félárnyékos helyen, nedves, tápdús talajban fejlődik a legszebben, de megfelelő öntözés mellett napos helyen is jól érzi magát. Ha minden ősszel átültetjük, megakadályozhatjuk a gyökerek rothadását, a kúszó föld alatti hajtások túlságos szétterjedését, a központi tő elhalását. A borsmenta egészséges fejlődését elősegíti a 2-3 évenként, kora ősszel vagy tavasz elején végzett tőosztás. A virágzás után visszavágott töveken fejlődő új hajtásokat 6-8 hét után szedhetjük. Mivel nem érlel magot, csak vegetatív úton szaporíthatjuk: októberben kb. 2,5 cm hosszú, legalább 2 növekedési csomót tartalmazó gyökérdugványról, májusban a nem virágzó hajtásról vett zölddugvánnyal (2-2 ízzel és levélpárral), ősszel vagy tavasszal tőosztással.

Hatóanyagai: mentol, mentont és mentofuránt tartalmazó illóolaj, csersavak, keserűanyagok

Hatóanyagot tartalmazó részek: levelek és hajtáscsúcsok virágzás előtt, virágok

A gyűjtés ideje: júniustól októberig. Frissen és szárítva használjuk.

Gyógyhatása: Görcsoldó és nyugtató hatású, segít a stressz oldásában, enyhíti a fejfájást. Jót tesz emésztőrendszeri rendelleneségek esetén: csillapítja az émelygést és a hányingert, az utazási és a tengeribetegség okozta rosszullétet, kiváló felfúvódásra, epe- és epehólyag-bántalmakra. Alkalmas megfázás és hurutos betegségek kezelésére, valamint orrdugulás elleni inhalálószernek. Illóolaját ízületi és izomfájdalmakra, valamint bőrviszketésre használjuk. Egy marék friss levelet szórva a kád vizébe, frissítő fürdőt vehetünk.

Borsmentás olaj fejfájásra: 6-10 evőkanál apróra vágott borsmentát hozzákeverünk 1 dl olívaolajhoz. 4 hétig állni hagyjuk, majd leszűrjük, és jól záródó üvegben sötét helyen tároljuk. Fejfájáskor bedörzsöljük vele a halántékunkat.

Tipp: Szárastól szárítjuk, majd lemorzsoljuk a leveleket, és jól lezárt üvegben tároljuk.

FOKHAGYMA (allium sativum): Átható, szúrós szagú, kellemes ízű, egynyáriként termesztett, évelő növény, cső alakú, üreges szárán kb. 60 cm magas, hosszúkás, összegubancolódó, vékony levelekkel. Hagymája pergamenszerű buroklevelekkel borított fő-, illetve 12 fiókhagymából (gerezdből) áll. A nyár elején megjelenő gömbös, lilásfehér, ernyős virágzatban fejlődő apró sarjhagymák fogyasztásra nem, szaporításra azonban alkalmasak.

Gondozása: Laza szerkezetű, tápanyagokban gazdag földet kedvelő, hidegtűrő, de meleg- és fényigényes növény. Bőségesen kell öntözni, különösen a nyári szárazságban, a pangó vizet azonban nem viseli el. Amint a levelek megsárgulnak, és a csúcsuk száradni kezd, fölszedhetjük a hagymákat, és megtisztítva, száraz levélzetükkel koszorúba fonva száraz, szellős helyre akasztjuk őket. Gerezdekről szaporítjuk. A piacon vásárolt egészséges fokhagymát szétszedjük, és gerezdjeit ősszel vagy kora tavasszal elduggatjuk.

Hatóanyagai: ritka aminosavak, enzimek, illóolajok, B- és C-vitamin, flavonoidok.

Hatóanyagot tartalmazó részek: hagymák.

A gyűjtés ideje: júniustól októberig.

Gyógyhatása: Antibiotikus, köptető és izzasztó hatása miatt légúti gyulladások és meghűlés kezelésére használjuk. Segíti az emésztést, az epe- és májműködést, jó bélfertőtlenítésre, bélféregűzésre és felfúvódás ellen. A jellegzetes aromájú fokhagymaolaj (allicin) serkenti a vérellátást, javítja a keringést, csökkenti a vérnyomást és a vér koleszterinszintjét, ezért világszerte alkalmazzák a szív- és érrendszeri betegségek, az érelmeszesedésre. Javasolják a változókori kellemetlen tünetek enyhítésére is. Külsőleg szemölcsök, pattanásos bőr, izom- és idegfájdalmak, artritisz és isiász kezelésében alkalmazzák.

Fokhagymás tej gyomor- és bélpanaszokra: 3 gerezd meghámozott, felaprított fokhagymát hozzáadunk 1,25 dl tejhez, felforraljuk, és leszűrjük. Reggelente éhgyomorra 2 pohárnyit fogyasztunk.

Tipp: A kellemetlen, átható fokhagymaszagot csökkenti, ha elfogyasztása után fogat mosunk, és elrágunk 2-3 pörkölt kávészemet.

HÁZI KÖVIRÓZSA (sempervivum tectorum): Örökzöld pozsgás növény, a majdnem szártalan hajtáson tőlevélrózsát alkotó, spirálisan elhelyezkedő húsos, ovális, szürkészöld, hegyükön sötétebb színű levelekkel. Csillag alakú, sárga vagy rózsaszínű virágai június-júliusban, a 15-20 cm magasra megnyúló száron nyílnak.

Gondozása: Az igénytelen növény a napos, száraz helyet kedveli, sőt szélsőségesen száraz helyen és rövid gyökereinek köszönhetően vékony talajrétegben is megél. A cserépben nevelt kövirózsát szeretik a kórokozók, ezért ősszel érdemes átültetni. Ilyenkor keríthetünk sort a ritkításra (az elszaporodott hajtások beültetésére) is. Tavasszal vagy nyáron szaporíthatjuk magról, de egyszerűbb megoldás a vékony indákon fejlődő apró tőlevélsarjak meggyökeresítése és cserépbe ültetése durva kőporral kevert, jó vízelvezetésű földbe. Magától terjed, mert a sarjak az anyanövényről a földre hullva tavasszal gyökeret fejlesztenek, és önálló életet kezdenek.

Hatóanyagai: cseranyagok, nyálkaanyagok, gyümölcssavak, C-vitamin, flavonoidok.

Hatóanyagot tartalmazó részek: levelek

A gyűjtés ideje: a teljes növekedési idény alatt.

Gyógyhatása: Hűsítő és gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően nyugtatja a sérült vagy gyulladt nyálkahártyát. A levelek forrázata jól használható torokgyulladás és szájüregi fertőzések gyógyítására, légcsőhurut esetén nyálkaoldásra. A fülgyulladás hagyományos gyógyszere, de ismert baktérium- és vírusölő hatása is. Külsőleg kipréselt, zselészerű nedvét használjuk ajak- és nemi herpesz, övsömör, rovar- és csaláncsípések, vágott sebek, égési sérülések kezelésére, krémbe keverve májfolt, bőrelszíneződés halványítására, futószemölcs eltüntetésére.

Tyúkszem eltávolítása kövirózsa levelével: A félbevágott levelet néhány órára a bőrkeményedésre rögzítjük, majd lábat áztatunk, és óvatosan lekapargatjuk a tyúkszemet. A műveletet kis kihagyásokkal többször is megismételhetjük.

Tipp: Nyáron legyen mindig kéznél a kövirózsa kipréselt nedvét tartalmazó kenőcsünk! Napégésre ez a legjobb gyógyír, és még a fájdalmat is enyhíti.
KERTI BAZSALIKOM (ocimum basilicum): Gazdagon elágazó, 50 cm magasra megnövő egynyári növény, négyszögletes keresztmetszetű szárán dörzsölésre jellegzetes, fanyar illatot árasztó, nyeles, tojásdad, fényes felületű levelekkel. Végálló virágzata 17-19 álörvből összetett, laza álfüzér, amelyben az apró, fehér vagy rózsaszín virágok júniustól szeptemberig nyílnak.

Gondozása: A meleg, napos helyet és a humuszban gazdag, jó vízáteresztő talajt kedveli, de jó, ha a déli, erős napsütés idején árnyékot kap. Ügyeljünk arra, hogy a földjük ne száradjon ki, de túlöntözni sem szabad! Ha lecsípjük a hajtáscsúcsokat, serkentjük bokrosodásukat. Március-áprilisban magvetéssel szaporítjuk, de vásárolhatunk palántákat is. A szaporítóládát helyezzük meleg ablakpárkányra, és a csírázás 5-10 napja alatt öntözzük mérsékelten! Kevés vizet kívánnak a magoncok is, amelyeket később kiegyelünk. A májusi fagyok után ültethetjük ki őket a szabadba, de hűvös, szeles időben a cserepeket be kell vinni védett helyre.

Hatóanyagai: metilkavikolt, linaloolt, cineolt és eugenolt tartalmazó illóolaj, szaponin, cseranyagok, flavonoidok.

Hatóanyagot tartalmazó részek: levelek virágzás előtt, virágos hajtásvégek.

A gyűjtés ideje: egész évben. Frissen, szárítva és mélyhűtve egyaránt használjuk.

Gyógyhatása: Fontos alkotóeleme mindenfajta gyulladás és fertőző megbetegedés elleni keveréknek. Teája serkenti az emésztést, görcsoldó, étvágygerjesztő, szélhajtó, gyomorerősítő és -fertőtlenítő hatású. Csillapítja a köhögést, megnyugtatja, erősíti az idegeket. Hatásosan méregtelenít, vízhajtó hatású, testileg és szellemileg frissít, erősít, élénkít. Jót tesz fáradság, kimerültség, alvászavarok és szorongás esetén. Külsőleg toroköblítésre és kelések érlelésére használjuk.

Bazsalikomos olaj saláták ízesítésére: 2 marék apróra tépdelt bazsalikomra 0,5 dl olívaolajat öntünk, és légmentesen lezárt üvegben langyos helyen egy hónapig áztatjuk (közben hetente megkeverjük). Leszűrjük, s tiszta levet jól zárható üvegbe, néhány friss bazsalikomlevélre töltjük.

Tipp: A bazsalikomos szájvíz enyhíti az ínyvérzést, és frissíti a leheletet. 2,5 dl vízzel leforrázunk egy maréknyi friss levelet, lefedve negyed órát állni hagyjuk, majd leszűrjük. A langyos teával öblögetünk.
KERTI KÖRÖMVIRÁG (calendula officinalis): Kb. 30-50 cm magas, egyéves növény, finoman molyhos szárral és lándzsa alakú világoszöld, illatos levelekkel. A hőmérséklet-ingadozásra és a nyirkosságra érzékeny, fénylő aranysárga vagy narancssárga, fészkes virágai egész nyáron nyílnak. Bár forróságban a telt virágúak átváltanak szimpla virágúvá, ha visszavágjuk őket, újra telt virágokat hoznak.

Gondozása: Főleg a napos helyet kedveli, de félárnyékban is szépen fejlődik közepesen kötött, friss talajban. Tavasszal magvetéssel szaporítjuk, a magoncokat azonban csak akkor szabad kiültetni, ha az éjszakai hőmérséklet nem süllyed 5 celsiusfok alá.

Hatóanyagai: illóolajok, keserű- és nyálkaanyagok, szaponinok, flavonoidok, karotinoidok.

Hatóanyagot tartalmazó részek: kinyílt fészekvirágzatok külső (nyelves sugár-) virágai.

A gyűjtés ideje: júniustól szeptemberig. Frissen és szárítva használjuk.

Gyógyhatása: Teája enyhíti az emésztési panaszokat, tisztítja és méregteleníti a májat, serkenti az epetermelést, jót tesz epehólyag- és epevezeték-gyulladás, valamint gyomor- és nyombélfekély esetén, javítja a hajszáleres keringést, fokozza a szervek vérellátását. Tinktúrája nyugtató, fertőtlenítő, gyulladásgátló hatású. Mivel serkenti a szövetépülést, és hámosít, borogatás formájában nehezen gyógyuló sérülések (sebek, vágások, horzsolások), valamint kelések, bőrgyulladások és -kiütések, leégések és gombás fertőzések gyógyítására használjuk. Öblögetőszerként enyhíti a szájüregi és torokgyulladást. Arckrémbe, testápolóba, fürdőolajba keverve a száraz, repedezésre hajlamos, viszkető bőr legjobb ápolószere. A szárából nyert nedv gyógyítja a szemölcsöt, a tyúkszemet és a bőrkeményedést.

Vigyázat !: Hormonszerű összetevői miatt tilos hosszú ideig és nagy adagban fogyasztani!

Körömvirág pakolás visszérre: A nyers, virágzó körömvirágszárakat hús klofolóval megpuhítjuk (óvatosan, hogy ne engedjenek levet), és éjjelre vastag rétegben ráerősítjük visszeres lábunkra. Egy hét alatt enyhülnek a gyulladás kellemetlen tünetei.

Tipp: Arcápolásra alkalmas kozmetikai olajat kapunk, ha kb. 100 nyers virág szirmait begyűjtjük egy befőttesüvegbe, s kitesszük az ablakba a napra. A narancssárga olaj folyamatosan lerakódik az üveg alján.

A házipatikában megtalálható gyógynövények I.
5 (100%) 5 szavazat

Gyep gondozása – Gyepgondozás – Gyepápolás III.

Gyep gondozása – Gyepgondozás – Gyepápolás III.

Öntözés

Az öntözés nem egyszerűen víz kijuttatás. A gyep naponta 3-4 mm vizet képes elpárologtatni négyzetméterenként. 1 kg szárazanyag képzéshez 800 liter vizet használ fel, amit a tápanyagellátás javításával csökkenteni lehet akár 400 literre is.

Az öntözés vízadagját és gyakoriságát a természetes talajadottságok is erősen meghatározzák. Homokos talajú gyepen gyakrabban, 4-5 naponként kis 10-15 mm, a középkötött talajon 7-8 naponként 15-20 mm közepes, az agyagos, kötött talajokon telepített pázsitot pedig ritkán, 10-12 naponként 20-30 mm vízadaggal öntözzük. A fák árnyékában lévő pázsitoknak viszont vegyük figyelembe, hogy kétszer annyi vízre van szüksége. Ettől a gyakoriságtól eltérhetünk, vagy el kell térnünk, ha megjelennek a gyepen a hervadás tünetek. Első tünet a fű lankadása, vagyis rálépve a lábnyomon a fű nem ugrik vissza. A következő fokozat a sötétzöld és kékes színeződés megjelenése, viszont ezt már a barnulás, a kisülési állapot bekövetkezése követi.

Az öntözési időpont megválasztása legalább olyan fontos, mint a gyakoriság és a vízadag. Élettani szempontból a pázsitok öntözésére legmegfelelőbb időpont a hajnali, reggeli órákban van, amit 10 óráig be kell fejezni. Alacsony párolgás, nem lesz vízveszteség, és a fű napközben felszárad, ami kedvezőtlen feltételeket teremt a levélgomba betegséget okozó organizmusok számára. A GARDENA öntözőberendezések teljes mértékben segítenek önnek, hogy meghatározott időpontokban kerüljön kijuttatásra a gyep számára szükséges vízmennyiség. A GARDENA a legszélesebb szortimenttel van jelen a piacon a mobil öntözést tekintve, legyen akár CLASSIC, COMFORT, vagy akár PREMIUM kategória. A csapra szerelhető vezérlési megoldások lehetővé teszik, az 1-2 körös öntözőrendszerek, AqvaContour vagy akár a Micro Drip rendszerek működtetését. A süllyesztett automata öntözőrendszerek professzionális technológiát nyújtanak, emelet egyszerű és áttekinthető a felépítésük, programozásuk és használatuk.

Gyepszellőztetés és gyepszegély ápolás

A pázsit talaj felszínén és talajában egyaránt felszaporodik a szerves anyag, ami különböző problémák forrása lehet. A pázsit alkotó füvek tövénél un. filcréteget képeznek az elhalt fűszálak és a lehulló levelek rostos maradványai, vagy a fű között hagyott nyiradék el nem bomlott része. A 2-4 cm vastag filcréteg már zavarja az egészséges gyep életfeltételeinek biztosítását. Visszatartja a nedvességet, de hamar kiszárad és ezzel gátolja a fű növekedését. A lebomláshoz nitrogént von el, ami rontja a gyep színeződését. Egyedüli pozitív hatása lehet, ha a lebomlása közben a belőle kimosódó, feltáródó tápanyagok gazdagítják a gyep talaját, javítják tápanyag ellátását, de miután már zavaró tényezővé válik, el kell távolítani a fűből. A másik szerves anyag felhalmozódási hely a gyep gyökérszintje, a gyepnemez. Ez a gyökerekkel átszőtt felső 5-10 cm vastagságú réteg meghatározó a gyep életfolyamataiban. A gyökér maradványok, amelyek az elhalt fűszálak talajban lévő gyökér részeiből képződnek, a talajlakó szervezetek tevékenységének hatására bomlanak le, ha rendelkezésre áll a szükséges nitrogén, mint bakteriális tápanyagforrás. A hatékony lebontási folyamathoz megfelelő szintű oxigén ellátásra van szükség a talajban, ami a talaj ülepedettsége, tömörödése miatt egyre csökken, ez pedig már nemcsak a lebomlási folyamatokat, hanem a gyep életfeltételeit csökkenti, ezért szükség van a talaj ilyen irányú kezelésére is. A felszíni filcréteg eltávolításához a gereblyézési elven működő ápoló eszközökre van szükség. A hagyományos gereblye vagy a drótfogú fűgereblye alkalmazása inkább a friss nyiradék összeszedésre és a gyepre hulló falevelek, eltávolítására szolgál. Igazán eredményes munkát kézi erővel, a GARDENA combisystem vágógereblye alkalmazásával érhetünk el. A vágó gereblyénél az ideális, egyenletes mélység biztosítására már a kerékkel szerelt kézi változat GARDENA combisystem levegőztető “Boy” is rendelkezésre áll. Ezek az eszközök a filc mellett a moha eltávolítására is alkalmasak. A gyepszellőztetés ideje elvileg az év bármely szakában végezhető, de erős, a talajt is bolygató munkát ne végezzünk tavasszal, és nyáron. A megritkult gyepfoltokon és a felsértett talajon kikelnek az egyéves gyomok, közte a parlagfű is, ami ellen nem egyszerű védekezni. A legkedvezőbb időpont a filcréteg eltávolítására, a gyepfésűk alkalmazására, az őszi gyepszellőztetési időszak, szeptemberben, amikor az őszi hajtás növekedés feltételeit javíthatjuk a beavatkozással. A gyep talajának felszíni rétegébe is belevágnak a mélyszellőztetők. A kés és a művelés mélysége állítható. A gyep talaj felszíni rétegéből az elszáradt tarack és fűcsomó maradványokat szedi ki, miközben az élő tarackok kihajtásra serkenti az alvórügyeket és fokozza a gyep besűrűsödését. A talaj erős bolygatása miatt a kezelés javasolt ideje a nyár vége és az őszi időszak. Eredményesen alkalmazható felülvetés előtt is a fűmagok talajba kerülésének elősegítésére. A gyepnemez teljes mélységében azonban nem levegőztet,nem lazít ez az eszköz sem, ezért alkalmazzuk a gyep levegőztető eszközöket a teljes gyepnemez réteg átműveléséhez. A gyep levegőztető eszközök működhetnek tömör szöghöz hasonló fogakkal, és ezekkel szurkálják a talajt 3-10 cm körüli mélységben. A másik csoport eszközei, késes gyephasogatók függőlegesen átvágják a talajréteget és a benne lévő gyökereket, ami elősegíti a levegő bejutását a talajba ezzel javítva a szerves anyag feltáródást és mélyebb gyökerezést, valamint a gyep sűrűsödését.

Gyepszegély ápolás

A szegélyvágás a gyepek fűnyíróval elérhetetlen területének ápolását jelenti. A nem téglalap alakú területeken, vagy éppen fák mellett, gyakori hogy a fűnyíró elhagyja a nyíratlan füvet. Ilyenkor alkalmazzák a vízszintes irányú szegélyvágást. Erre alkalmasak a damilos és az akkumulátoros, nyéllel is ellátható szegélyvágók, amivel olyan kis helyek is elérhetők, pl. fák környéke, kúszó cserje, falak széle mentén, ahová a fűnyíró nem fér be. Ennek hiányában maradnak a rövid vagy hosszú nyelű kézi ollók. A gyepfelületek szélének az ágyások mentén a függőleges szegélyápolásra van igény. A virágágyások, kerti utak mellett a függőleges gyepszegélyre rádől a fű, vagy ellapul a szegély és benő az ágyásba. Ez ellen a legjobb lehetőség a merev szegély beépítésével történő határolás, de ennek hiányában szegélyvágásra van szükség. Tavasszal az első fűnyírás után vagy előtt kell elvégezni a föld szegély helyreállítást az ágyások, utak mentén, az erre a célra kialakított félhold alakú szegélyalakítóval. Ez a függőleges szegély természetesen a fűnyíróval nem járható, mert beomlana, így a megmaradó fűszálakat részben vízszintesen, részben függőlegesen, kell vágni minden alkalommal a nyírás után. A függőleges szegélyvágást ilyenkor az erre a célra kialakított kézi ollóval végezzük, pl. forgatható fejű ollók, amivel vízszintesen és függőlegesen is vághatunk. Ugyanerre alkalmas az akkumulátoros forgatható fejű, nyeles szegélyvágó olló. A Gardena AccuCut, Gardena SmallCut, Gardena EasyCut, Gardena ClassicCut, Gardena ClassicCut plus, Gardena ComfortCut, Gardena PowerCut, Gardena ProCut, damilos fűszegély nyírói, az akkumulátoros olló ( Accu 60, 80, 100), lehetővé teszik a kerti tisztítási munkákat. Különösen alkalmasak a problémás helyeken, falak, lépcsők, kerítések mellett, fák és bokrok körüli szegélynyírásra.
A pázsitgyep növényvédelme
A pázsitok növényvédelmét a gyomok eltávolítása, rovarok elleni védekezés és a levélgombák kártételének megakadályozása jelenti.

1.Gyomok elleni védekezés

Vannak évelő kétszikű gyomok, egyéves egyszikű, valamint széles levelű kétszikű gyomok. A leggyakoribb a fehér here. Ez egyben a gyep nitrogén ellátásának hiányosságát is jelzi. Az irtásukat megfelelő szintű nitrogén ellátással történő kiszorítással, vagy szelektív gyomirtó szerek alkalmazásával végezhetjük.
Vegyszeres gyomirtás: A szelektív szerek alkalmasak a más széles levelű gyomok, pl. százszorszép, útifű, cickafark, irtására is. Az engedélyezett szerek közül lehet választani, vagy forduljunk növényvédő szakemberhez, mert az alkalmazásuk feltételeit állami törvényerejű rendeletek szabályozzák. Mechanikai védekezésről beszélünk, mikor a gyomokat gyökerestől távolítjuk el a gyepből. A különféle kiszedő eszközök vagy kézzel történő gyomlálás vezethet megfelelő eredményre. A muhar félék ellen a szabályosan végzett fűnyírás a legjobb védekezés. A rendszertelenül és tarlósra vágott fűben a talaj felmelegszik, és utat enged az egyéves muharfélék csírázásnak és betelepedésének. Az egészséges, rendszeres ápolt gyepnek természetes gyomelfojtó tulajdonsága van.

2. Rovarok elleni védekezés

A telepítéskor végzett talajfertőtlenítéssel kezdhető a védekezés. Később az álló gyepekben is ezeket javasolt alkalmazni. Engedélyezésük az előbbiekben elmondottakhoz hasonló. A rovarok nemcsak a füveket rágják ki, hanem a vakondnak is eleséget szolgáltatva, azok elszaporodását is elősegítik. Leggyakoribb rovar kártevők a cserebogárpajor, lótücsök, lószúnyog lárva (szipoly), tücsök, szöcskék, sáskák, hangyák.

3. Levélbetegségek elleni védekezés

Tavasztól őszig fordulnak elő, de a globális felmelegedés okozta időjárási behatások alapján bármikor számíthatunk a megjelenésükre.

1. Szürke hópenész (Typhula incarnata)

Rózsaszín hópenész (Fusarium nivale)
Tavaszi időszakra jellemző. Minden füvünk érzékeny rájuk. A pázsitot le kell takarítani a jéggé fagyott hótól, mert ez elősegíti a kialakulását. Tünete kör alakú szürke penészes és rózsaszín micéliumos penészes foltok formájában jelentkezik.

2. Helmintospóriumos betegségek

Tavasz végén, nyár elején és ősszel hűvös, csapadékos időben jelentkeznek. Elsősorban a réti perje és csenkeszek érzékenyek rájuk, de megtalálhatóak az angol perjét és az egynyári perjét fertőző változatok is. Az egyes változatai levél foltosodást, szár elhalást és gyökérrothadást okozhatnak. A kerti pázsitra nincs engedélyezett növényvédő szer.

3. A boszorkány kör

Kalapos gombák a megjelenési tünete. A szerves anyag felhalmozódás teszi lehetővé a gyepben való megjelenésüket. A gomba körök okozta szín elváltozást fokozott nitrogén ellátással szüntethetjük meg. Előfordulásuk gyakoribb a mulcsozó fűnyírók alkalmazása esetén.

4. Fuzáriumos betegségek

A megbetegedések jele a gyűrű alakban kisárgult levél közepén zöld folttal. A csapadékos és meleg időben kedvez az elterjedésének. Tartsuk be a hajnali, kora reggeli öntözési időpontot, hogy mire a nap felmelegszik, megszáradjon a fű. Engedélyezett növényvédő szer nincs. Komoly probléma esetén szakemberhez kell fordulni.

5. Lisztharmat (Erysiphe graminis)

Nyár végén és kora ősszel találkozhatunk a lisztharmattal. Elsősorban a réti perje betegsége. Tünete: fehér színű, penésszerű, gombaszagú bevonat jelenik meg a levélen és száron. Engedélyezett növényvédő szer jelenleg nincs forgalomban.

6. Rozsda (Puccinia ssp)

Szintén nyár végén és kora ősszel találkozhatunk a rozsdával, amely erősen fertőzi a füveket. Tünete a poros, rozsdás színű bevonat a fű levelén. Jellemző, hogy amivel érintkezésbe kerül, azt vörös színűre színezi. Pázsitra engedélyezett növényvédő szer nincs forgalomban.

Gyep gondozása – Gyepgondozás – Gyepápolás III.
5 (100%) 3 szavazat